1994–1998 - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!

A mai délelőtt a külügyi bizottságban egy konstruktív, hasznos és javaslatokban is gazdag tanácskozás zajlott a szomszédokkal való viszony kérdéseiről,
problémáiról. De ezen túlmenően is szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az elmúlt hetek során több ízben foglalkoztunk a Szlovákiában mutatkozó legújabb jelenségekkel.

Hangsúlyozni szeretném a következőket - mint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke -, hogy változatlan a kormánynak az a szándéka, hogy békében éljen a szomszédaival, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ezzel is elősegítsük a belső stabilitásunkat, országépítő terveink megvalósítását; és azt hiszem, nem vitás az sem, hogy a jószomszédi viszonyt igénylik a nemzetközi partnereink is.

Az a jószomszédság, amely felé elindultunk, célja és egyben eszköze is a határon túl élő magyarság jogai biztosításának, boldogulásuk elősegítésének. Hangsúlyozni szeretném itt, a parlament nyilvánossága előtt és a közvélemény számára, hogy ugyanakkor nincs olyan belpolitikai érdek, amelynek alárendelnénk azt a törekvésünket, hogy minden lehetséges eszközzel fellépjünk a magyarságot ért megkülönböztetésekkel szemben. Ez most különösen aktuális a pozsonyi parlament által elfogadott nyelvtörvény kapcsán.

Ezzel összefüggésben engedjék meg, hogy megerősítsem a magyar kormány aggodalmát a pozsonyi parlament döntése miatt. Egyrészt ez a döntés súlyosan befolyásolja, terheli a magyar-szlovák kapcsolatokat, a magyar-szlovák jószomszédi viszonyt, és mint ismeretes, ennek a döntésnek a nemzetközi visszhangja olyan, amely mindenképpen problémákat okoz Közép-Kelet-Európa további megítélése szempontjából is.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt időszakban - a nyelvtörvény elfogadása mellett is - javultak, fejlődtek a magyar-szlovák kapcsolatok. Ez különösen vonatkozik a gazdasági kapcsolataink fejlődésére, az árucsere-forgalom növekedésére, a közös beruházásokra és a vegyes vállalatok számának növekedésére. Ha nem is teljesen kielégítő módon, de ideiglenesen mindenképpen biztosítva van a Szigetköz vízpótlása; elősegítette a kapcsolataink fejlődését, a lakossági érintkezéseket az új határátkelőhelyek megnyitása.

Mindezekkel összefüggésben alá szeretném húzni, hogy az élet megerősítette az
alapszerződés szükségességét. Jól szavaztak azok a képviselőtársaim, akik ratifikálták a magyar-szlovák alapszerződést. (Zaj az ellenzék soraiban.)

Ez az alapszerződés tudniillik egy elvi keretet biztosít a jószomszédi viszony fejlődéséhez, eszközt azoknak a külpolitikai törekvéseinknek a megvalósításához, hogy elérjünk egy történelmi megbékélést a szomszédainkkal. Ez az alapszerződés megfelel az európai normák azon követelményrendszerének, amely nélkül aligha lehet a fejlett országok közösségéhez csatlakozni. Végül, nem utolsósorban az alapszerződés a mai helyzetben is jogi eszközként szolgál a kétoldalú viszonyban keletkezett problémák, feszültségek oldásához és csökkentéséhez.

Meg kívánom egyébként jegyezni, hogy a nemzetközi szerződésekkel foglalkozó bécsi konvenció tiltja az olyan szerződésekkel szembeni fellépést, azok megsértését, amelyeket a felek már aláírtak. Tehát függetlenül attól, hogy a felek még nem ratifikálták, már egy aláírt szerződés is jogi erővel bír a nemzetközi értelmezés szerint.

Ami az ominózus nyelvtörvényt illeti: egyértelmű, hogy jelentősen korlátozza a kisebbségek jogilag biztosított gyakorlatát. A most elfogadott állami nyelvtörvény nem biztosítja a kisebbségi, így a magyar nyelv használatát a hivatalos érintkezésekben, a közigazgatásban, azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot.

A nyelvtörvény több ponton ellentétes a szlovák alkotmánnyal; kisebb jogegyenlőtlenségeket tartalmaz és nehezíti a kisebbségek jogainak érvényesítését. De a nyelvtörvény ellentétes a Szlovákia által aláírt és a pozsonyi parlament által ratifikált nemzetközi dokumentumokkal is, így például az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményében foglaltakkal.

S végül a nyelvtörvény ellentétes a magyar-szlovák alapszerződés szellemével is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyelvtörvény vitáját, a nyelvtörvény elfogadását Szlovákiában komoly bírálatok is érték. Ez vonatkozik mindenekelőtt az egyes pártok vezetőinek megnyilatkozásaira, az egyházak kritikájára vagy pedig a többi kisebbség fellépéseire. De elmarasztalták a nyelvtörvény egyes kitételeit az Európa Tanács szakértői is.

Megítélésünk szerint a nyelvtörvény beterjesztéséhez és elfogadásához feltehetően belpolitikai okok - szlovák belpolitikai okok - vezettek. Mi az, amit mi tettünk és tehetünk az elkövetkező időszakban is a nyelvtörvény kapcsán? Amit alá szeretnék húzni, az az, hogy az ótátrafüredi megbeszélésen Mečiar kollégámtól azt az ígéretet kaptam, hogy a tervezetet átadják az Európa Tanács illetékes bizottságának véleményezésre, és megerősítette, hogy a véleményezés megtörtént. Természetesen szóvá tettük azt, hogy ismereteink szerint nem ugyanarról a szövegről van szó, tehát nem ugyanazt a tervezetet adták át a szakértőknek, mint amit végül a parlament elfogadott.

Megegyeztünk abban is, hogy az Európai Tanács szakértőivel közösen konzultálunk. Mindezek után, amikor kevésnek bizonyultak ezek az eljárások, november 9-én levélben fordultam Mečiar miniszterelnök úrhoz, amelyben felhívtam a figyelmét az alapszerződés ellentmondásaira, tarthatatlan kitételeire és kértem azok orvoslását.

Erről folytattuk a vitát november 10-én, a szlovák miniszterelnök kezdeményezésére zajlott berlini megbeszélésen is. És végül november 16-án a kormány nyilatkozatot fogadott el a nyelvtörvény kapcsán. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány és képviselőinek reagálása határozott volt, ugyanakkor mértéktartó is. Mértéktartó abban az értelemben, hogy figyelembe vette és alkalmazta az ilyen esetekre az európai stílus és az európai normák követelményeit.

Ez a magatartás jellemzi a következő szándékainkat is:

Elhatároztuk, hogy egyrészt tájékoztatni fogjuk a kialakult helyzetről és a nyelvtörvénnyel összefüggő kifogásainkról az Európai Unió és a NATO képviselőit. Utasítjuk Brüsszelben dolgozó diplomatáinkat, hogy hasonlóképpen tájékoztassák az Európai Unió bizottságait.
Javasolom egyébként az Országgyűlés külügyi bizottságának, hogy hasonló tartalmú tájékoztatást juttasson el az Európa Parlamenthez.

Megtettük a szükséges lépéseket az Európa Tanács illetékes bizottságai felé, és javaslom, hogy hasonló módon a parlament külügyi bizottsága, illetve illetékes bizottságai lépjenek az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felé. Fel kívánjuk kérni az EBESZ kisebbségvédelmi főbiztosát, hogy vizsgálja meg a kialakult helyzetet. És végül az a szándékom, hogy levélben fordulok azokhoz az állam- és kormányfőkhöz, akik a párizsi stabilitási konferencia előtt az alapszerződés aláírásának szándékát üdvözölték: Clinton amerikai elnökhöz, Kohl német kancellárhoz, a francia vezetéshez, Santerhez, az Európa Tanács miniszteri bizottsága elnökéhez és Felipe Gonzálezhez, az Európai Unió soros elnökéhez.

Összefoglalva: hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar diplomácia, a magyar külpolitikai kormányzat határozott ezeknek a negatív, számunkra rendkívül súlyos és aggasztó jelenségek elleni nemzetközi fellépésekben. Ugyanakkor azt is alá szeretném húzni, hogy megítélésünk szerint nincs szükség érdemi változtatásokra a magyar külpolitikában, illetve a jószomszédságot szolgáló politika folytatásában.

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy az üggyel kapcsolatban ne keltsünk hisztériát! Rendkívül fontos a felelősségteljes megnyilatkozás. Rendkívül fontos, hiszen ennek az ügynek a kapcsán is a nemzetközi közvélemény nemcsak a szlovákiai döntést, nemcsak a szlovákiai reagálásokat, hanem a magyarországi megnyilatkozásokat is figyelemmel fogja kísérni. És nem lenne jó az sem, ha elbizonytalanítanánk a határon túl élő magyarságot. Nekünk határozott meggyőződésünk, hogy a szlovákiai nyelvtörvény vagy a romániai új oktatási törvény nem az az út, amellyel a fejlett demokratikus Európába el lehet jutni. S ezt az álláspontunkat minden nemzetközi fórumon és a kétoldalú kapcsolatokban is kifejezésre juttatjuk. Ugyanakkor rendkívül fontos a higgadt, nyugodt, konstruktív magatartás, mert nemakarunk újabb nagy súlyú feszültséget belevinni a közép-kelet-európai térséggel összefüggő megítélésbe.

Mi arra számítunk, hogy a szomszédos országok józan politikai erőivel, képviselőivel megegyezésre fogunk tudni jutni ebben a nagyon nehéz kérdésben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)