1994–1998 - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 12 (73. szám)
A kormány 1995. március 12-én meghozott, a magyar lakosságot súlyosan érintõ intézkedései társadalmi és gazdasági következményeiről szóló politikai vita: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Elnök asszony, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés!

Az MSZP idejének terhére beszélek természetesen én is.

Nos, ez az eddig lezajlott vita, ha megengedik, két következtetésre ad lehetőséget.

Az egyik, hogy a kormány helyesen döntött pontosan egy hónappal ezelőtt, március 12-én. (Moraj.) Mert úgy vagyok ezzel a vitával, mint a külpolitikai vitanap során, hogy nemigen hallottam olyan érveket a tisztelt ellenzéki képviselők részéről, amelyeket a kormány vagy a minisztériumok nem vettek volna figyelembe egyfelől, vagy amelyek gazdagították volna az ismereteinket.

A másik következtetésem az - igaza van Kádár Bélának, azt hiszem, Szabó Iván is említette -: itt idézgethetünk sok mindent az elmúlt négy-öt év vagy korábbi évek kapcsán is, de azt hiszem, ezzel nem jutunk előbbre. Én azt javasolom, hogy próbáljuk inkább azokat a kérdéseket megvitatni, hiszen ez csak politikai vitanap - bár lehet, hogy az ellenzék azt fogja javasolni, hogy ezzel megtörtént a téma általános vitája... (Derültség a bal oldalon.) -, amelyek előbbre visznek, amelyek megoldása előbbre visz.

Én azt szeretném javasolni tisztelettel az ellenzéknek, segítsen abban, akár önmérséklettel, akár pozitív hozzáállással, hogy például azokat a takarékossági intézkedéseket el tudjuk fogadtatni, amelyek a parlamenti pártok költségvetésének csökkentésére, a reprezentatív kiadások jelentős mérséklésére és általában az országos szintű takarékosság elvének és szellemének érvényesítésére irányulnak. (Zaj a jobb oldalon.) Sajnos ezeket a lépéseket is meg kell tenni, pontosan az önök által is aláhúzott és megerősített közteherviselés jegyében. Mert ez az ország csak akkor tud kikerülni a nehéz válságból, ha nem csak az egyszerű, a mindennapi emberek, az alacsony keresetűek húzzák meg jobban a nadrágszíjat, hanem a politika szereplői is.

Én egy picit azért csodálkozom a vitában elhangzottak kapcsán, miért tesznek egyesek úgy, mintha nem ismernék az ország valós helyzetét. Rendelkezésre állnak önöknek anyagok, tudják nagyon jól - és Torgyán József képviselőtársamnak mondom, ő is tudja -, hogy ez a kis ország mennyire nem a saját maga ura, legalábbis pénzügyi, gazdasági téren; milyen óriási mértékben függünk a külső pénzvilágtól, a külső gazdasági világtól, a kétoldalú relációkban a partnerektől és sorolhatnám tovább. Ezeket a tényeket lehet cáfolni, de ettől még a tények tények maradnak.

S akármennyire szidják a Valutaalapot, azt mindenki tudja, aki egy kicsit foglalkozik ezekkel az ügyekkel, hogy a Valutaalappal kötendő megállapodás fogja végül is hitelesíteni ennek a kormánynak az elhatározását és a szándékait; mint ahogy ez történik a világ százvalahány országával. S ha a Valutaalappal vagy a Világbankkal - és általában a nemzetközi pénzintézetekkel - nem tudunk megállapodni, akkor nem tudjuk megvalósítani azokat a nagy volumenű, jelentős kétoldalú egyezményeket sem, amelyeket az elkövetkező években kívánunk kötni. Ha nem tudjuk stabilizálni a pénzügyi helyzetet, akkor nem hívhatjuk le az Európai Befektetési Banktól azt a mintegy 500 millió ECU értékű további hitelt, és ugyanez vonatkozik a Világbankra, és vonatkozik jó néhány kormányprogramra. Legyenek kedvesek ezt a tényt figyelembe venni, és nem úgy tenni, mintha ez az ország meg tudna állni a maga lábán.

Igen, a nemzetközi pénzügyi, gazdasági, de hozzáteszem, a politikai világ, a politikával foglalkozók is üdvözölték a kormány március 12-ei lépéssorozatát. Kifejezetten üdvözölték!

Olyanokat fogalmaztak meg, hogy hosszú évek óta ez a kormány az, amelyik meg meri tenni ezeket a lépéseket, fölvállalva az ütközeteket a különböző szociális partnerekkel, a társadalom egyes csoportjaival.

Gondolják önök, hogy akár én, akár bárki más szívesen vállalta föl ezeket? Ebben az országban 1982 óta folyik arról a vita, illetve az a megfogalmazás él, hogy igenis, meg kell reformálni az államháztartást. Akkor Orbán Viktor miért veti fel azt, hogy előbb nyújtsuk be az államháztartás reformjára vonatkozó törvénytervezeteket, azok hatásait, aztán jöjjünk a stabilizációs programmal? Orbán Viktor ugyanúgy tudja, mint én, hogy ez többéves munkát, több száz jogalkotást jelent, nem pedig azt, hogy a kormány csinál egy kétoldalas anyagot, és beterjeszti a parlament elé. Ez egy folyamat, amelynek a kezdetén vagyunk, a kezdeténél tartunk.

Szeretném aláhúzni azt, hogy amit március 12-én eldöntöttünk, az egyidejűleg szolgálja a stabilizációt, a reformokat és a gazdasági növekedést. De amit eldöntöttünk, a kormány felelőssége, a kormánykoalícióé. Nem az érdekképviseleti szervezetek felelőssége, és nem az ellenzéké. Önöknek nem kell hogy lelkiismeret-furdalásuk legyen ennek a csomagnak az elutasításáért. Mi vállaljuk a felelősséget. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

Többek között azért sem egyeztettünk előre a szociális partnerekkel, hogy ne nyomjuk rájuk a felelősséget. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt nyolc hónap tapasztalatai alapján nem tudtunk volna megállapodni sem a sarokszámokban, sem pedig a követendő új elvekben. (Dr. Kövér László: Nem erről volt szó!). Ami nem azt jelenti, hogy nem vagyunk készek arra, hogy további egyeztetést folytassunk a szociális partnerekkel. Megállapodtunk a legutóbbi Érdekegyeztető Tanács ülésén, hogy mind a két oldal, mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal támogatja, hogy egy politikai nyilatkozatot vitassunk meg, és próbáljunk egyezségre vagy megállapodásra jutni az egyeztetés mechanizmusáról.

Másfél hónap áll még rendelkezésünkre ahhoz, hogy a beterjesztéssel egyidejűleg május végéig a stabilizációs program intézkedései a parlament által jóváhagyásra kerüljenek. Másfél hónap. Ha nem tudjuk megtenni, további nagyon súlyos veszteségek érik ezt az országot; és ha nem tudjuk az ügyeket továbbvinni sem az államháztartási reform, sem egyéb területen. Mert itt minden mindennel összefügg.

Azt szeretném aláhúzni ezzel kapcsolatban, hogy minden olyan konstruktív javaslat irányában nyitottak vagyunk, amelyet itt a másfél hónap során akár önök, tisztelt ellenzéki képviselők, akár pedig az érdekképviseleti szervezetek a csomag finomítása érdekében, jegyében megfogalmaznak. De amit alá szeretnék húzni mindezzel összefüggésben: ezért, a kormány stabilizációs programjáért vagy majd a pótköltségvetésért önöknek nem kell vállalni a felelősséget. De a felelősséget vállalniuk kell a társadalmi béke megőrzéséért. Ez mindannyiunk felelőssége, az egész parlamenté.

Nagyon szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani: a felelőtlen nyilatkozatok, az olyan követelések, hogy aztán most már előre az adósság eltörléséért és hasonlók, nem segítenek. Ellenkezőleg: hergelik a közvéleményt, olyan ábrándokba kergetik, aminek az égvilágon semmi köze a valósághoz. Nem tudunk ma teljesíthetetlen követelésekkel föllépni az ország nagyon súlyos pénzügyi-gazdasági helyzetében. Aki ilyenekkel lép fel, félrevezeti a közvéleményt, ezt az önök szíves figyelmébe akarom ajánlani. Ne erőt, energiát pazaroljunk ilyen javaslatokra, és lehetőleg ne szervezzenek egyesek sztrájkokat. (Zaj az ellenzék soraiban.) A vasutassztrájkok szervezői, akik sztrájkot hirdetnek, nem veszik figyelembe, hogy a vasútnál egy egynapos sztrájk a nemzetgazdaságnak 500 millió forint kiesést, a MÁV-nak pedig 160 millió forint kiesést jelent. (Dr. Kövér László: Be kellene tiltani?) Ha két napot sztrájkolnának, tulajdonképpen éppen az anyasági segély megemelésétől vennék el a pénzt. (Zaj az ellenzék soraiban.) Ki fogja bepótolni ezeknek a sztrájkoknak a pénzügyi veszteségeit?

Nagyon szeretném a parlamentet tisztelettel a következőkre kérni. Nagyon sok feladata van az Országgyűlésnek. Végig kellene gondolnunk a parlament munkáját.

Hölgyeim és Uraim!  olyan jogszabály, olyan törvényjavaslat, illetve -módosítás van, amely itt fekszik a Ház előtt, és még nagyon messze van attól, hogy elfogadásra kerüljön.

Hozzátenném: ez a csomag, ez a szám hétről hétre duzzad. (Dr. Tóth Tihamér: Felesleges törvényjavaslatokat nem kell előterjeszteni!)

Feketegazdaság. Teljesen egyetértek azzal, hogy érdemi harcot kell folytatni annak érdekében, hogy a legális csatornába tereljük a feketegazdaságot. De közel hatvan kisebb, nagyobb, közepes törvény megszületését, illetve módosítását igényli a feketegazdaság elleni küzdelem jogi megalapozása. Óriási törvényhozói munkával is jár, túl azon, amit a kormány tesz: lényegesen megváltoztatja, javította és javítja az operatív irányító szervezetet ezen a területen, létszámbővítéssel és egyéb eszközökkel is élt. De a kormány tehetetlen lesz, és nem indul be ténylegesen a feketegazdaság átterelése a legitim gazdaságba, ha ezek a törvények nem születnek meg. Mint ahogy az államháztartási reformot már említettem, ott is több száz törvény megalkotására van szükség. De ugyanez vonatkozik a gazdasági növekedés további erősítésére, a feltételek megteremtésére.

Reményeink szerint május elején megszületik a privatizációs törvény, de ennek kapcsán se felejtsük el, hogy több törvényt kell még megalkotni, illetve módosítani, ugyancsak azért, hogy a privatizációt föl lehessen gyorsítani. Csak akkor érhető el a 150 milliárd forintos bevétel '95-ben, hozzátenném: amely többek között része annak is, hogy 1995-ben 2-2 és fél milliárd működőtőke jöhessen be az országba.

És végül, ami idetartozik, az a modernizációs program, amelynek első nagyobb változatával, beleértve a gazdaságpolitikai programot is, május végére elkészülünk. Ebben intenzíven folyik a szakmai egyeztetés a legkülönbözőbb társadalmi szervezetekkel és partnerekkel. De mindez olyan - akár a humán tőke, az oktatás, a kutatások és egyéb területek, akár pedig egy új iparpolitikai koncepció, vagy a vidék modernizációját sorolhatnám tovább, amelyet mind magában foglal -, amely ugyancsak rendkívül feszített munkát igényel nemcsak a kormány, hanem a parlament részéről is.

Tisztelettel nagyon szeretnék kérni minden képviselőt, gondoljuk végig a parlament eddigi munkáját! Feltehetően módosítani kellene a Házszabályt, rendkívül lassú a törvényhozási folyamat. (Zaj az ellenzék soraiban.) Változtatni kellene az eddigi gyakorlaton, mert különben nem tudjuk a válságot kezelni, illetve nem tudjuk az országot talpra állítani. Én ehhez kérem az önök megértését és támogatását.

Nem hiszem egyébként, hogy bárkinek is kétsége van itt az iránt - mert hiszen felelős képviselőkről van szó -, hogy nekünk nemcsak az a célunk, hogy ezt az országot talpra állítsuk és bevezessük az Európai Unióba, hogy csatlakozhassunk a fejlett államokközösségéhez, hanem az is, hogy ez igen nehéz és nagyon sok erőfeszítést igénylő munkát jelent az elkövetkező években. Ha mi arra fogjuk az időnket és az energiánkat fecsérelni, hogy megpróbáljuk egymás érveit vagy véleményét kioltani, akkor ezt az ország, illetve a nemzet fogja megsínyleni. Azt szeretném, ha egyetértésre tudnánk abban jutni, hogy aminek pozitív hozadéka van, abban partner legyen az ellenzék és a kormány. Én biztosíthatom önöket, hogy mi a kormány részéről ilyen magatartást fogunk tanúsítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)