1994–1998 - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Önt sem hallani, elnök asszony. (Egy hordozható mikrofont helyeznek el az asztalán.)

Hölgyeim és Uraim! Így hallani? (Közbekiáltások: Nem! A hangszórók nincsenek bekapcsolva! Az árammal van baj! Nem jó a világítás sem!)

Nagyon kérem, hogy pár percig, amíg elmondom a tájékoztatást, legyenek kedvesek meghallgatni - hátha érteni. Érthető most? (Igen.) Köszönöm szépen. Nem koldulni mentünk az Egyesült Államokba, hanem támogatást és együttműködést igényeltünk a világ legnagyobb hatalmától. Olyan támogatást és együttműködést, amely Magyarország számára létfontosságú.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ha nem lett volna ez az ígéret a tájékoztatásról, nem kellett volna különösebben szólni a látogatásról, hiszen a magyar sajtó nagyon jól, hitelesen számolt be az ottani eseményekről.

Tudom, hogy hétfőn itt, a parlamentben és más nyilatkozatokban is az ellenzék egyes képviselői csalódottságuknak adtak hangot. Nos, ez feltehetően két dologra vezethető vissza.

Az egyik ok az, hogy én sehol, egyetlen amerikai képviselővel, vezetővel nem beszéltem az ellenzékről, hiszen az az elvem - és ezt következetesen érvényesítem -, hogy az ellenzék és a koalíció közötti viszony vagy viszály belső ügy, és nem a külföldiekre tartozik. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Én tehát ezt nem hoztam szóba - lehet, hogy ez csalódást okoz. De esetleg az is csalódást okoz, hogy amerikai részről sem vetette fel senki, hogy mi is az ellenzék álláspontja vagy véleménye. Nem mutattak érdeklődést ez iránt.

Nos, ez miniszterelnöki látogatás volt, az Egyesült Államok elnökének kezdeményezésére.

Rögtön hozzá szeretném tenni: közös előkészítésben állították össze a programot mind amerikai, mind magyar részről. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon gondosan állították össze a programot.

Csak hogy emlékeztessem önöket, a következő fontosabb tárgyalásokra, találkozókra került sor:

Clinton elnökkel, közel egy órán át, amelyből negyvenöt perc volt a konkrét megbeszélés. Rögtön szeretném hozzátenni, hogy ez nem szokásos: általában nem tart fél óránál tovább egy ilyen elnöki megbeszélés - legfeljebb kifejezetten más nagyhatalom esetében hosszabbítják meg.

Ezen kívül Gore alelnökkel, a külügyminiszterrel, a hadügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel és a kereskedelmi miniszterrel, a törvényhozás republikánus elnökével, Gengrich úrral volt találkozóm, és a külügyi bizottságban egy hosszas eszmecsere folyt: gyakorlatilag meghallgatás arról, hogy hogyan és miként képzeljük el az elkövetkező időszakot, mit akarunk tenni a szomszédokkal való viszonyban és így tovább.

Az amerikai út lehetőséget adott olyan neves korábbi vezetőkkel való találkozóra, megbeszélésre, akik ma is igen befolyásos személyiségek - gondolok mindenekelőtt Bush elnök úrra, akivel tárgyaltam, Kissingerre és Shultz volt külügyminiszterre -, továbbá New York és Michigan állam kormányzójával, San Francisco, Los Angeles polgármestereivel.

Nos, San Franciscóban és Los Angelesben a városi tanács rajtam keresztül egy elismerést tolmácsolt a magyar népnek, a Magyar Köztársaságnak, méltatva Magyarország érdemeit a korábbi években, az elmúlt években a közép-kelet-európai rendszerváltás megvalósításában.

A négy legnagyobb vezető lap vezető gárdájával találkoztunk. Ezek pedig: a New York Times, a Wall Street Journal, a Washington Post és a Los Angeles Times.

Minden egyes helyszínen több előadás hangzott el, amerikai kezdeményezésre - így például Washingtonban négy előadás - helyzetünkről, törekvéseinkről és a közép-kelet-európai régió időszerű kérdéseiről.

A látogatás alkalmat adott arra is, hogy sok száz példányban angol nyelvű ismertetőket adjunk át politikusoknak és üzletembereknek, mindenekelőtt a magyar gazdaság aktuális kérdéseiről, a privatizációs törvényről, a modernizációs programról és több, más, olyan fontos tájékoztatót, amely az amerikai befektetőket, az amerikai üzletembereket érdekelheti.

Ami a gazdasági szférát illeti, a General Motors, a Ford, az IBM, az Americatech, a Guardian, az Occidental Petrol és más mamutcégek vezetőivel, valamint sok száz céget képviselő sok száz gazdasági-pénzügyi vezetővel volt találkozónk.

Külön ki szeretném emelni azt az elismerést, amelyet Bokros Lajos pénzügyminiszter, Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Dunai Imre, az IKM államtitkára kapott a szakszerű tájékoztatásért, és az általuk vázolt, a magyar gazdasággal kapcsolatos elemzésért.
Találkozó volt Washingtonban, New Yorkban és Los Angelesben a magyarság képviselőivel. Sok száz magyarral jöttünk össze, szinte kivétel nélkül valamennyi jelentősebb nagy magyar ottani szervezet képviselőivel, magyar egyházak, magyar lapok, rádió- és tévéállomások, és többek között a Kaliforniában működő magyar republikánusok képviselőivel. S ezen kívül természetesen az ENSZ főtitkárával, a Nemzetközi Valutaalap egész vezérkarával és a Világbank új elnökével.

Milyen eredményeket lehet elkönyvelni a látogatás kapcsán? Sikerült megerősíteni a Magyarország iránti bizalmat, és ez rendkívül fontos egy világhatalom esetében, amely világhatalom meghatározó befolyást gyakorol a világgazdaságra és -politikára. Külön öröm volt számunkra az az elismerés, amelyet Magyarországnak a közép-kelet-európai térségben betöltött szerepe kapcsán fogalmaztak meg amerikai részről. Egyöntetű támogatást kapott legmagasabb szinten és a legkülönbözőbb körökben a Magyar Köztársaság kormányának programja. Ez a támogatás nem csupán elvi, politikai, hanem konkrét dolgokban is kifejezésre jut. Melyek ezek a konkrétumok?

  1. Elismerést és támogatást kapott mindaz az erőfeszítés, amelyet a magyar kormány, a magyar Országgyűlés - mindenekelőtt annak két koalíciós frakciója - az ország gazdasági,pénzügyi helyzetének stabilizálása érdekében tett és tesz. Elismerést arattak azok a reformszándékok, tervek és programok, amelyeket ismertettünk az amerikai féllel. Elismerést kapott az a privatizációs törvény és azok a privatizációs tervek, amelyeket a május 9-i parlamenti döntés alapján a kormányzat megfogalmaz.
  2. Dinamikusan fejlődik a magyar-amerikai árucsere, ebbe beleértem azt is, hogy már az év első hónapjaiban 20 százalékkal növekedett az export, és esély van arra, hogy 1 milliárdra emelkedik a magyar-amerikai árucsere volumene. Ottani tartózkodásunk során Washingtonban négy kereskedelmi vonatkozású államközi egyezmény is aláírásra került.
  3. Kiemelt figyelmet fordítottunk mind magyar, mind amerikai részről arra, hogymegőrizzük egyfelől az amerikai befektetők által kivívott első helyet Magyarországon - ők fektetnek be legtöbb tőkét az összes külföldi állam közül -, másfelől pedig megőrizzük Magyarországnak azt a vezető szerepét, azt az első helyét, hogy ide jön a legtöbb működőtőke a közép-kelet-európai régión belül. Ez két szempontból is létfontosságú. Az egyik az, hogy az amerikai működőtőke Székesfehérvártól kezdve az ország jó néhány más településén, helységében a legmagasabb színvonalú technológiát, technikát képviseli, nem a levetett, elavult technikát és technológiát, tehát ez az ország modernizálása, gazdasági fejlődése szempontjából létfontosságú. A másik szempont az, hogy az amerikai befektetések döntő többsége új munkahelyet teremt. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ez milyen fontos elemet fejez ki.
  4. Legmagasabb szinten és gazdasági körökben megerősítést nyert, hogy az Egyesült Államok támogatja azt a szándékunkat, hogy Magyarország tagja legyen az OECD-nek, amely nem más, mint a fejlett piacgazdasággal működő, rendelkező országok klubja, szövetsége, egyesülete. Ez azt jelenti, hogy vám, pénzügyi, deviza, kereskedelmi téren gyakorlatilag megfelelünk az OECD által támasztott követelményeknek. Más szóval fogalmazva ez azt is jelenti, hogy ha ők hitelesítik a mi pénzügyi, vám- stb. politikánkat, ez nagyon nagy ajánlást jelent, egyfajta garanciát a fejlett országokkal való együttműködés szempontjából.
  5. Az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás, és ezen belül külön kiemelném - hiszen a NATO-ról van szó -, hogy a NATO tekintetében mindenképpen előre tudtunk lépni, jóllehet a NATO-val kapcsolatos kérdések eldöntése nem egyedül az Egyesült Államokra, hanem valamennyi tagországra tartozik. Ezzel összefüggésben amerikai részről elismerték azt a nagyarányú, nagy horderejű belső átalakulást, amely Magyarországon végbement a demokratikus intézményrendszer, a parlamentarizmus, a jogállamiság terén, és a piacgazdaság építésének, a piacgazdaság intézményeinek a megteremtése terén az elmúlt években, és azokat a szándékokat, azokat a törekvéseket, hogy mindkét területen tovább lépjünk előre. Ami számunkra hiányzik - és ezt hangsúlyoztuk a tárgyalások során -, hogy e két pillér mellett szükségünk van a harmadikra, a biztonsági pillérre, és ezt teremtheti meg a NATO-hoz való csatlakozás. Amerikai részről ez teljes mértékben elfogadásra került. Ez nem egyszerű dolog és nem lebecsülendő eredmény, amikor a világ tele van feszültségekkel, válságokkal, bizalmatlansággal, amikor itt zajlik a szomszédságunkban a délszláv, a bosnyák háború, és óriási kihívások fenyegetik nemcsak a térséget, hanem egész Európát.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném, nem volt olyan amerikai partner, aki ne vetette volna fel a szomszédokkal való viszony rendezését, normalizálását, fejlesztését.

Kifejezetten üdvözölték azt, hogy megkötöttük az alapszerződést Szlovákiával. Egyöntetűen, demokraták és republikánusok, kormánypártiak és ellenzékiek. Engedjék meg ezzel kapcsolatban, hogy külön köszönetet mondjak és gratuláljak a két koalíciós párt parlamenti frakciójának a tegnapi döntésért. (Taps a bal oldalon.) Azért a döntésért, amellyel ratifikálták a magyar-szlovák alapszerződést. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az Országgyűlésnek ez a tegnapi döntése kamatoztatható Magyarország és a fejlett országok kapcsolataiban, rendkívül hasznos hozzájárulás a NATO-tagság eléréséhez.

Elmondottam a magam törekvését, személyes ambícióimat arra vonatkozóan, hogy igenis, mi rendezni akarjuk Romániával a viszonyt, alá kívánjuk írni az alapszerződést, nem rajtunk múlik, nyitottak vagyunk az elvi alapon történő megegyezésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy az amerikai vezetés tagjai kivétel nélkül üdvözölték ezt a szándékot.

Emlékszik a tisztelt parlament arra, hogy tavaly ősszel milyen nagy viták zajlottak itt az Országgyűlésben, és az ellenzék azért bírált bennünket, hogy miért tárgyalunk az orosz vezetéssel a NATO-tagsággal kapcsolatban. Meg kell mondanom, nemcsak Nyugat-Európa - a nyugat-európai államok - hanem az Egyesült Államok is kifejezetten üdvözölte azt, hogy folyamatos párbeszédben vagyunk az orosz vezetéssel. Ezért is rendkívül fontos, hogy az elkövetkező időszakban is megmaradjon ez a párbeszéd, hogy az oroszokat bevonjuk az európai biztonság kérdéseibe, hogy ne állítsuk szembe a fejlett országok törekvéseivel, és ezt a magyar külpolitika, a magyar kormány folytatni fogja, amerikai, nyugat-európai biztatásra, velük való teljes egyetértésben. Arról nem is beszélve, hogy ennek kapcsán sokszor szóba került Magyarország különleges szerepe itt, ebben a térségben, hogy Kelet és Nyugat, Észak és Dél között egyfajta összekötő kapocs lehet, hídszerepet tölthet be, és van reális esély arra, hogy pénzügyi, kereskedelmi központjává válhat ennek a régiónak, és ezt Magyarország teheti meg, kihasználva geopolitikai tranzit-helyzetét és -szerepét. Ehhez úgy amerikai részről, miként több nyugat-európai kormány részéről is támogatásukat ígérték meg.

Költségek a NATO-val kapcsolatban. Ha nem hivatalosan is, de nagyon komoly eszmecsere folyt erről. Ezt azért szeretném megemlíteni, mert ekörül félreértések vannak. Szó sincs arról, hogy ha bekerülünk a NATO-ba, akkor ez a tagság valamiféle nagy anyagi, pénzügyi terheket jelentene.

  1. A NATO hadseregével, haderejével való összeillesztés hosszú távú folyamat.
  2. Az összeillesztés folyamata kapcsolódik ahhoz a magyar törekvéshez, hogy reformokat kell végrehajtani a magyar haderőben, a magyar hadseregben. És ezeket a reformokat már elkezdtük.
  3. Az első szakaszban elsőrendűen fontos, hogy egy teljes kommunikációs hálózat alakuljon ki Magyarország és a NATO-tagállamok, illetve a NATO hadseregei között, ami egyáltalán nem jelent valamiféle súlyos anyagi megterhelést.
  4. A NATO-val való együttműködés a költségek terén sokkal kedvezőbb feltételeket teremt a hadsereg korszerűsítésében finanszírozási oldalról is, mint ha a hagyományos, eddigi módszerekkel akarnánk megvalósítani azt a feladatot, amely elkerülhetetlen Magyarország helyzete, biztonsága és jövője szempontjából.
  5. Én elmondottam minden amerikai partnernek azt - Clinton elnököt is beleértve -, hogy szándékunk szerint 1997-ben tagjai lehetünk a szövetségnek. '95 végére várjuk a döntést - és ebben egyetértés volt - a tárgyalások időpontjának megkezdéséről. Azt követően pedig a tárgyalásokat lefolytatva megnyílik a lehetőség a belépésre az én reményeim, a mi reményeink és törekvéseink szerint.
  6. Végül ezek a nemzetközi pénzügyi szervezetek... Hangsúlyozni szeretném: a Nemzetközi Valutaalapnál tett látogatás egyik pontja volt a programnak, hiszen washingtoni székhelyen működő szervezetről van szó. Amit el kellett érni, hogy megszűnjön a bizalmatlanság Magyarországgal, Magyarország pénzügyi helyzetével szemben. És a Valutaalap vezetése - mert az egész vezetés ott volt a megbeszélésen - aláhúzta tényként, hogy amikor 1993. szeptember 15-én megkötötték a Valutaalappal a megállapodást, ezt követően a '94-re beterjesztett költségvetés és főleg az élet, a gyakorlat is azt bizonyította, hogy az előző kormány - mert szeretném fölhívni a figyelmüket, nem mi voltunk akkor kormányon - nem teljesítette azokat a kötelezettségeket, amelyeket vállalt a szerződésben, a standby-hitel, a készenlétihitel-megállapodásban. És ezért ingott meg a bizalmuk! Nem új elem, hiszen ezt már tavaly nyáron, közvetlenül a kormányalakítás utáni hetekben a Valutaalap idelátogató vezetése már elmondotta, most csak megerősítették az egész vezetés nevében.

El tudtuk érni azt, hogy első ízben adott ki egy olyan hivatalos nyilatkozatot a Nemzetközi Valutaalap, amelyben elismeri mindazt, ami történt, mindazt, ami pozitív elem Magyarország pénzügyi-gazdasági helyzetének stabilizálásában.

S a harmadik elem, hogy meg tudtunk állapodni abban, hogy a Valutaalap ideérkező küldöttsége a magyar elképzeléseknek megfelelően fog... (Dr. Torgyán Józsefhez odamegy Boros László jegyző, néhány szót váltanak.)... Elnézést, csak Torgyán József képviselőtársam mindig nagyon érzékeny arra, hogy amikor ő fölszólal, akkor hallgassák végig. Én csak végigvártam, amíg a jegyző úrral befejezi a magánbeszélgetést. (Dr. Torgyán József: Nem magánbeszélgetés, hogy kapunk-e reagálási lehetőséget erre a tájékoztatásra!) Jó, ez a magánügye. (Derültség.)

Nekünk is érdekünk, hogy a '96-os költségvetés kapcsán előzetes egyeztetés folyjék, mert ez ad lehetőséget, esélyt - garanciát ugyan még nem -, hogy ősszel tető alá kerüljön a készenlétihitel-megállapodás a Valutaalappal.

A Világbankkal összefüggésben: az új elnök elsőként bennünket fogadott, a legnagyobb támogatásáról biztosította Magyarországot, egyetlen problémát föl nem vetett. Ez azért fontos, mert a támogatás azt is jelenti, hogy a Valutaalappal történő megállapodással összhangban egy nagyobb összegű struktúraátalakítási, fejlesztési hitel hívható le a Világbanktól.

Ami a magyarságot illeti:

Számomra rendkívül örvendetes volt az, hogy a sok száz magyar, akivel találkoztunk, nagy rokonszenvvel viszonyul Magyarország iránt. És bármennyire meglepő, hölgyeim és uraim, nagy rokonszenvvel viseltetnek a mostani magyar kormány iránt! Egyébként egyikük sem vádolható baloldali elhajlással, hozzá szeretném tenni. (Derültség. - Közbeszólások a jobb oldalról.) Az '56-osok is! Az '56-osok Világszövetségével is tárgyaltam, így van, ők is ott voltak, levelet is írtak, amelyben további rokonszenvükről és támogatásukról  biztosítanak. Persze kéréseik is vannak, amelyek teljesítését megvizsgáljuk. Elismerésüket fejezték ki azért is, amit Magyarország elért itt, Európában, azon belül is Közép-Kelet-Európában. Nagy érdeklődést tanúsítanak irántunk. Összességében, tisztelt képviselőtársaim, nyugodt szívvel mondhatom - és ez az amerikai értékelés is, hiszen a Fehér Ház külön közleményt adott ki, amelyben taglalta a látogatás eredményeit -, hogy ez a látogatás és találkozó minden várakozást felülmúló eredménnyel járt. Gyakorlatilag az együttműködés teljes spektrumát átfogta a NATO-tagságtól a munkahelyteremtésig; és tulajdonképpen mindent megkaptunk, amit csak reméltünk.

Azért is nehezményezem azokat a hangokat, azokat a véleményeket az ellenzéki oldalról, amelyek csalódottságról, kudarcról és hasonlókról beszélnek. Úgy hiszem, hogy ezek döntően pártpolitikai - hozzátenném: szűk pártpolitikai - megfontolásokból fogalmazódnak meg.
Én talán az ottani magyarság véleményét is tolmácsolnám. Azt kérték, teremtődjön meg végre ebben a kis országban, Magyarországon a nemzeti összefogás; hogy próbálják már meg a magyarok azt az évszázados átkot elűzni, hogy mindig marakodunk és nem tudunk közösen cselekedni. Engem megerősített a látogatás, az ott kapott biztatás, az ott kapott támogatás abban, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, a parlamenti koalíciós pártok - a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége - helyes úton járnak, jó politikát folytatnak. És ezt kifejezték, egyöntetűen megállapították amerikai részről.

Időnként persze van egy olyan érzésem is, hogy az ellenzék egyes képviselői mindent elkövetnek azért, hogy törekvéseink ne járjanak sikerrel. Nem azonosítom ezeket az egyes képviselőket az egész ellenzékkel. Azt viszont nagyon a figyelmükbe ajánlanám, hogy az ilyen törekvések tulajdonképpen nem önöknek, hanem az országnak okoznak veszteséget.

Próbáljunk már az eszünkre hallgatni, mert az van - használjuk! És próbáljunk már együttműködni, normális, emberhez, politikusokhoz méltó viszonyt teremteni! És ha ez nem sikerül, hölgyeim és uraim, a kormány, a kormánykoalíció pártjai akkor is határozottan cselekedni fognak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)