1994–1998 - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 21 (66. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak önöknek a tegnap, tegnapelőtt Párizsban lezajlott eseményekről, az alapszerződésről.

Tegnap este az Élysée-palotában, Párizsban François Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke ország tapsa, egyetértése kíséretében köszöntötte Magyarországot és Szlovákiát az alapszerződés megkötése alkalmából.

A Francia Köztársaság elnöke hangsúlyozta: államainknak két olyan nagy kérdésben sikerült előrelépniük, amely nemcsak Közép-Kelet-Európában, hanem az egész földrészen mindvégig feszítő problémát jelentett a múltban és jelent a jövőben is. Az egyik ilyen a határkérdés, a másik pedig a nemzeti kisebbségek helyzete, jogainak biztosítása.

Nos, a Nemzetek Közössége, az Egyesült Államoktól Oroszországig, Norvégiától Ausztriáig úgy méltatta a Magyar Köztársaságot, hogy csinált valami európait, valami civilizáltat, valami előremutatót ebben a közép-kelet-európai térségben, amely súlyos feszültségekkel terhes, ahol a viszályok a jellemzők, és ahol az elmúlt évek, évtizedek során nagyon keveset lehetett megoldani az államok viszonyát feszítő problémákból.

Ezt azért szeretném aláhúzni, mert tegnap és tegnapelőtt nem volt olyan felszólaló a Nemzetek Közösségének vezető képviselői között, aki ezt ne fejezte volna ki. Ezért is jó érzés volt Párizsban magyarnak lenni.

Kellett-e ez az alapszerződés? Mindenképpen igen a válasz. Hiszen ez az alapszerződés segíti rendezni Magyarország és Szlovákia viszonyát. Segíti nemcsak a határon túl élő, Szlovákiában élő 600 ezres magyarság, hanem a határokon belül a 10,5 millió magyar állampolgár boldogulását.

Egy olyan szerződés jött létre, amely alapot jelent az építkezéshez; olyan építkezéshez, amelyre még számtalan egyezmény, számtalan megállapodás, nagyon sok vitás kérdés rendezése vár.

Milyen ez az alapszerződés? Mindenekelőtt egy jó dokumentumról van szó, mert minden nagy kérdést és elvet magában foglal, amely fontos a két ország viszonyában. Az eddig ismert magyar, illetve hazai, de hozzáteszem, nemzetközi dokumentumok közül is egyedüli ez az alapszerződés, amely előírja, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos európai normákat be kell építeni a szerződő felek belső jogszabályába. Olyan dokumentum, amely tartalmazza azt is, hogy miként lehet ellenőrizni a vállalt kötelezettségek és jogok érvényesítését. Nemcsak kétoldalú ellenőrzést irányoz elő az alapszerződés, hanem előirányozza az EBESZ, az Európa Tanács és az ENSZ különböző dokumentumai szabályainak megfelelő ellenőrzési lehetőséget is. S ezen keresztül a szlovákiai magyarok is lehetőséget kapnak arra, hogy megalapozott igényekkel lépjenek fel a saját belső politikai erőikkel szemben.

Az alapszerződés ellenőrzési részéhez tartozik az is: előírja a miniszterelnökök és külügyminiszterek évenkénti találkozóját, amely ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy figyelemmel kísérjük a vállalt kötelezettségek teljesítését.

Rendkívül fontos körülmény az is - az ellenőrzés, a végrehajtás szempontjából -, hogy az alapszerződést csatolták az európai stabilitási egyezményhez, tehát integrálták egy olyan nemzetközi dokumentumba, amely erkölcsi, politikai jelentőséggel bír a szerződő felek számára is.

Összességében tehát úgy ítéljük meg, hogy ez az alapszerződés annak a három elvnek, prioritásnak a teljesítését tartalmazza, fejezi ki, amelyet ez a kormány a maga számára külpolitikájában megfogalmazott, vagyis a szomszédokkal való jó viszony megteremtését, a határon túl élő magyarság érdekeinek érvényesítését és az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét.

Úgy ítélem meg, különösen fontos az alapszerződés abból a szempontból is, hogy a mi nagyon zaklatott közép-kelet-európai térségünkben a délszláv háború körülményei közepette ténylegesen fennállt a veszélye annak, hogy egyfajta kísérlet történik a rossz emlékű, átkos emlékű Kisantant feltámasztására. Nos, ez a magyar-szlovák alapszerződés lehetővé teszi ennek a veszélynek az elhárítását is.

Mi nincs ebben az alapszerződésben? Van néhány dolog, ami nincs benne. Például az sincs benne, hogy a kormány lemond, ha az alapszerződést aláírja. (Derültség a bal oldalon.) Még talán olyasmi sincs benne, hogy aki a Tátrába megy síelni, az köteles hóláncot vinni magával... (Derültség a bal oldalon.)

De hogy komolyra fordítsam a szót... (Közbeszólás jobbról: Ideje lenne!)

A Duna kérdése, amit többen hiányoltak. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat, hogy január 25-én Mečiar miniszterelnök úrral megállapodtunk azoknak a károknak a pótlására, amelyek bennünket értek a Duna egyoldalú elterelése miatt. Nos, az eddigi fejlemények alapján nincs okom és nincs jogom kételkedni a szlovák fél szándékában e kérdés rendezését illetően. Mint ahogy a miatt sincs jogom kételkedni, hogy megállapodtunk: március elsejével megnyitjuk a két határátkelőhelyet - ez megtörtént. Létrejött a gazdasági vegyesbizottság, és jó néhány területen előre tudtunk lépni a szlovák kormánnyal, a szlovák féllel olyan ügyekben is, amelyek korábban nyitottak, rendezetlenek voltak.

Hozzá szeretném tenni: a Duna kérdésével kapcsolatban azt is messzemenően figyelembe vettük, hogy semmi olyan ne kerüljön be a dokumentumba, ami rontaná Magyarország pozícióját a hágai bíróság előtt.
A Beneš-dekrétum kérdése. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat az annak idején megkötött német-lengyel és a többi kétoldalú szerződésre, amelyek végül is pontot tettek, de véglegesen nem zárták le az országaik között fennálló feszültségeket és történelmi sérelmek ügyét. Viszont kétségkívül tény az is, hogy sem Csehország, sem Szlovákia - főképpen Prága, amely hosszú idők óta vitát folytat Németországgal a Beneš-dekrétum ügyében - nem tudott ebben a kérdésben zöld ágra vergődni. Ez nem került le a napirendről, és mindenképpen azon gondolkodunk, hogy a szlovák féllel meg tudjunk állapodni a múltat lezáró valamiféle olyan dokumentum, olyan akció vagy olyan aktivitás jegyében, amely többet nem mérgezi a két ország viszonyát.

Ami a szerződés betartásának, garanciájának a kérdését illeti: meggyőződésem szerint mindaz, ami benne van a dokumentumban, az összességében a nemzetközi garanciákat is kifejezi, az előbb említett ellenőrzési mechanizmusok és egyebek mellett. Miként az is egyértelműen kifejezésre jutott a garanciákkal kapcsolatban Párizsban, hogy a Nyugatnak is óriási érdeke, hogy Magyarország és Szlovákia békében éljen, hogy Magyarország és Szlovákia, és egymás közötti viszonya a stabilitás tényezője legyen a közép-kelet-európai térségben. Tehát a nyugatiak érdekeltsége is megjelenik ebben az alapszerződésben.

Ami az 1201-es Európa Tanács-i ajánlás értelmezését jelenti: az a félmondat, amit a szlovák fél hozzáfűzött és az azt követően megjelent értelmezés a legcsekélyebb mértékben sem jelent semmiféle jogi konzekvenciát, következményt - ezt alá szeretném húzni.
Meg kell mondanom azt is a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a szlovák kormány reagálása vasárnap többek között az itthon megjelent egyes ellenzéki megnyilatkozásokra adott válasz volt, másrészt pedig Jan Slota úrnak a támadására adott válasz, aki kormányzati tényezőként - a Szlovák Nemzeti Párt elnöke -, éles támadást indított az alapszerződés ellen.

Ezekkel a garanciákkal, és egyáltalán az alapszerződéssel kapcsolatban, szeretném még aláhúzni a következőt: én nem hiszem, hogy az elmúlt időszakban, a korábbi kormányzat idején jobb lett volna a határon túl élő magyarság helyzete, javult volna a határon túl élő magyarság helyzete. Ellenkezőleg: szaporodtak a feszültségek, a problémák, és jóllehet nekem nincs illúzióm egy-egy szerződéssel kapcsolatban, mert ez csak a kezdő lépés, egy alap, amelyre építkezni lehet, de ugyanakkor mindenképpen abban az irányban indultunk el, hogy rendezzük végre a viszonyokat.

Miért Párizsban volt az alapszerződés-aláírás, mert ezt is fölvetették. Nos, aláírhattuk volna Komáromban is, de akkor nem 52 ország vezető képviseletének, a Nemzetek Közösségének és szervezeteinek, a világsajtónak a jelenlétében. Ez az egyik.

A másik: ma, ezekben a hónapokban Párizs az Európai Unió központja, hiszen Franciaország az Európai Unió soros elnöke. Párizs az UNESCO székhelye, és emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat arra is, hogy Párizs a szülőhelye a francia-német történelmi megegyezést szolgáló, úgynevezett Élysée-dokumentumnak. S nem utolsósorban Párizsban született az Európai Charta, az a charta, amely új, békés viszonyok megteremtését tűzi ki célul a kontinens államai között.

Mi most nem egy vesztes háború után írtunk alá egy dokumentumot, mint ahogy az '47-ben történt, hanem egy olyan időszakban, amikor meg akarjuk váltani a belépés lehetőségét, amikor be akarunk kerülni az Európai Unióba.

Nagyon szeretném kérni a tisztelt ellenzéket, hogy mindezeket az érveket és szempontokat mérlegelje, és kérem azt is, hogy ne vezesse félre a közvéleményt sem a kormány szándékait, sem az alapszerződés lényegét, sem annak nemzetközi fogadtatását illetően. Nem hiszem, hogy akadt még ebben az országban olyan kormány, amely olyan széles körű egyeztetést folytatott volna az ellenzékkel és a határon túl élő magyarsággal, mint ahogy a mi kormányunk tette. Tizenhét alkalommal ültek le a kormány képviselői, mind a határon túli magyarság képviselőivel, mind az ellenzékkel. Csak emlékeztetni kívánom önöket arra, hogy Tőkés László a határon túl élő pártok és szervezetek képviselőivel folytatott megbeszélésen elmondotta, hogy a magyar-ukrán alapszerződés ügyében nem kérdezték meg annak idején a kárpátaljai magyarságot. Nagyon szeretném, hogyha ezekre is emlékeznénk.

Nekem meggyőződésem az is, hogy nekünk azt kell szolgálni, ami az ország érdekében áll, és éppen ezért ez az alapszerződés végül is az előítéletekkel próbál szakítani, és békés viszonyokat próbál megteremteni a szomszédainkkal.

Eléggé érdekes módon megfogalmazódott az is - ha jól tudom, tegnap, de már korábban is -, hogy a kormány, jómagam is hazaáruló lettem ennek az alapszerződésnek az aláírásával. Nos, ugyanezt mondta Funar a román kormány azon tagjaival szemben, akik ugyancsak alapszerződés megkötését szorgalmazzák Magyarországgal. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nagyon szeretnénk tisztelettel kérni mindenkit, hogy ténylegesen az ország, a nemzet érdekeit tartsa szem előtt, és ne a maga feltűnési viszketegségének próbáljon eleget tenni. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Vajon hazaáruló-e az, aki végre békét akar a szomszédaival? Vagy, aki azt akarja, hogy jól érezhessük magunkat egymás országaiban, és aki megbecsülést akar szerezni és teremteni a Nemzetek Közösségében a magyarság, Magyarország számára egész Európában és a világban?

Sajnálattal mondom, hogy bármit tesz ez a kormány, vagy bármit nem tesz a kormány, az ellenzék egyes szélsőségesei csak ócsárolni tudják a végrehajtó hatalmat. Nagyon sajnálom ezt. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársamat és társaimat, hogy milyen támadásokat kaptunk 1994 decemberében, amikor azt mondottuk, hogy a NATO-tagság ügyében konzultálni kell az orosz vezetéssel. S mire vezetett ez a konzultáció? Arra, hogy ma az orosz vezetés elismeri nyilvánosan, hivatalosan is, hogy a NATO-hoz való csatlakozás szuverén döntés joga, a mi döntésünk ügye, és a csatlakozás nem befolyásolja a magyar-orosz kapcsolatok alakulását.

Nagyon szeretném aláhúzni: minden bírálatot, megalapozott kritikát jó néven, jó szívvel fogadunk, de a szélsőséges uszításokat, a demagóg hangvételt elutasítjuk, legyen az az ország nemzetközi tevékenységével vagy a belső helyzetével kapcsolatos. Nagyon szeretném a tisztelt ellenzék figyelmét felhívni arra, hogy a kormány nem hagyja magát ellehetetleníteni, mint ahogy ezt érzékeljük különösen az utóbbi hetekben és hónapokban. Lehet, hogy ezeket a törekvéseket az ellenzék nem támogatja, de meggyőződésem szerint a szavazók nagy többsége igen; lehet, hogy az ellenzék nincs velünk, de Európa velünk van.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)