1994–1998 - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám)
A Magyar Köztársaság és Románia között kötendõ alapszerzõdésrõl szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak a határon túlról és a határon belül!

Én ezzel a rendkívüli vitanappal kapcsolatban szeretném hinni, hogy az ellenzék komoly felelősségérzete kezdeményezte ennek összehívását. Én nem kételkedem ebben. Megértem azokat az érzelmi töltésű felszólalásokat is, amelyek itt ma elhangzottak. Azért értem meg, mert azt hiszem, ha arra a sok történelmi igazságtalanságra gondolunk, ami a magyarságot érte az elmúlt évtizedek során, akkor sokunkat elfog az indulat, a szomorúság. Giczy Úr! Remélem, amit a balkáni országokkal kapcsolatban mondott, az a retorikai munkásságának a része, és nem a politikaié.

Érzelmekkel és indulatokkal, hölgyeim és uraim, nem lehet politizálni. Sem kormánynak - hozzá szeretném tenni -, sem egy ellenzéknek. Hiszen önök ugyan nem viselik a kormányzati felelősséget, de felelősséggel tartoznak azért, hogy ez a közvélemény hogyan vélekedik rólunk, mindannyiunkról, a parlamentről. Nagyon kérem, hogy ezt is vegyék figyelembe a megnyilatkozásaik során. Nekünk, a kormánynak és a parlamentnek szélesebben, azt kell szem előtt tartani, hogy mi a döntő, ami szolgálja az ország, a nemzet, beleértve ebbe a határon túli magyarság érdekeit is. Ez az alapvető. Nos, hadd mondjam el önöknek azt, hogy megítélésem szerint Magyarország egy olyan ritka történelmi helyzetben van, amikor a nemzet érdekei teljes összhangban vannak a nemzetközi közösség érdekeivel. Nagyon ritkán fordult elő ilyen helyzet, méghozzá azzal a nemzetek közösségével, amely a demokratikus országokat képviseli. Ezt is szíves figyelmükbe ajánlom. Ez az érdek - ezek között első helyen - a történelmi megbékélést jelenti. Nemzetközi és nemzeti érdek, magyar érdek, hogy Közép-Kelet-Európa, benne Magyarország és szomszédai, ne legyen a konfrontációnak, a viszályoknak a színtere.

Közös érdek, nemzetközi és hazai, szomszédsági érdek, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy helyreállítsuk ennek a régiónak a jó hírnevét. Hangsúlyozni szeretném, ez már nemcsak kormányzati, hanem parlamenti felelősség is. Közös érdek az, hogy a vitás kérdéseinket - mert sok van ilyen, és az alapszerződés után is lesznek ilyen kérdések - európai módon, az európai normákkal és követelményekkel összhangban rendezzük, végre annyi sok évtized után. Az is közös érdek, és ez nemcsak a kül-, hanem a belpolitikára is vonatkozik, hogy ne ismételtessük meg már a társadalommal azokat a történelmi leckéket, amelyeken egyszer már keresztülment, amelyeket a társadalom már végigélt. Nem egy bukott társadalom ez a mai társadalom. Hangsúlyozni szeretném, mi össze akarunk fogni a határon belüliekkel és kívüliekkel - minden bekiabálás ellenére -, hogy kibékítsük őket itt belül és kívül, a múlt sérüléseivel és sérelmeivel szemben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán először fordul elő hosszú-hosszú évtizedek óta, hogy közös magyar-román érdek van arra, hogy megbékéljünk egymással. Mert közös érdekünk az, hogy ez a térség stabil és biztonságos legyen. (Általános moraj.)

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! Én végig figyelemmel hallgattam önöket, kérem, ugyanezt számomra is biztosítsák! Tehát közös érdekünk, hogy ez a térség stabil és biztonságos legyen. Közös érdek a nacionalizmus, a szélsőséges irányzatok, törekvések elleni fellépés is. Hangsúlyozom, aláhúzni kívánom, hogy a nacionalizmus európai jelenség, sőt világjelenség. Különböző a megjelenési formájának a súlya, befolyása. De tény, hogy a demokratikus nemzetek közössége kötelezővé tette a parlamentek és kormányok számára a nacionalizmussal, a szélsőségesekkel szembeni fellépést. Meg kell mondanom önöknek azt is, hogy nagyon sok keserű tapasztalattal rendelkezik a demokratikus nemzetek közössége, éppen a délszláv háború kapcsán, hogy hova vezethetnek a szélsőséges nacionalista törekvések, micsoda tragédiákat és károkat okozhatnak. Éppen ebből kiindulva, közös nemzeti és nemzetközi érdek, hogy fejlesszük a magyar-román kapcsolatokat. A határon túli magyarságnak is ez szolgálja az érdekeit.  Az elmúlt hét esztendő alatt duplájára nőtt a két ország között az árucsere-forgalom. 1750 vegyes vállalat működik jórészt Erdélyben, vagy erdélyi hatáskörben. Növekszik a magyar tőkebefektetések összege Romániában, ezen belül Erdélyben, hogy újabb határátkelőhelyeket nyitottunk meg, hogy végre hozzáláttunk olyan több, sokéves probléma rendezéséhez, mint a környezetvédelem, mint a diplomák kölcsönös elismerése, hogy normális, kiegyensúlyozott viszony van a két hadsereg és vezetőik között, és sorolhatnám tovább.  Vajon ez nem érdeke a határon túli magyarságnak, az Erdélyben élő magyarságnak?

Meggyőződésem szerint igen. Tudniillik ezek fejezik ki, ezek töltik meg tartalommal a jószomszédi kapcsolatokat, és ezek erősítése ugyancsak közös érdek.  Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mind a két ország csatlakozni kíván az euro-atlanti integrációs szervezetekhez, mind Románia, mind Magyarország. Ebből következik, hogy a mai helyzetben az integrációs fórumok működésével kapcsolatban rengeteg olyan találkozásipont-egyeztetés van, amelyben közösen vitatjuk meg, és megpróbáljuk közösen képviselni Közép-Kelet-Európa, ezen belül az érintett országok érdekeit ezeken az integrációs fórumokon. Tehát konzultálunk, ha lehet, és ahol tudunk, egyezményeket köthetünk. Mindenképpen érdeke a két országnak, hogy segítsük egymást ebben a csatlakozási folyamatban, és ez ugyancsak használ az Erdélyben élő magyarságnak. Mind ezt fejezi ki, tehát a kapcsolatépítési törekvést, a stabilitást, a biztonság megteremtését, az, ami az alapszerződésben szerepel. De kifejezi ugyanakkor azt is, amiben meg tudott állapodni a két ország, a kisebbségi jogok érvényesítésében az európai normákkal, követelményekkel összhangban. Hangsúlyozni szeretném, hogy aki mérlegeli az alapszerződés értékét, jelentőségét, vegye figyelembe, hogy ez az első magyar-román legmagasabb szintű szerződés, amely tartalmazza, foglalkozik a kisebbségi jogokkal. Nem volt a két ország történetében ilyen kétoldalú megállapodás. Hadd mondjam el, hogy a vitában olyasmik is elhangzottak egyes RMDSZ-es képviselők részéről, hogy ez rosszabb, mint a valamikori barátsági, együttműködési szerződés.  Hölgyeim és Uraim! 1948 januárjában kötötték meg az első Magyar-Román Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezményt. Egyetlen szót nem tartalmaz ez a megállapodás a kisebbségekről. Viszont tartalmazza a területi épség megőrzését.

Csak a teljesség kedvéért említem meg, hogy ezt a dokumentumot, amely nem szól egy szót sem kisebbségek helyzetéről, jogairól ...(Általános moraj.)...Uraim, ha befejezik, én megvárom önöket, csak akkor számolják be az idejüket. Nos, ennek az egyezménynek az aláírója 1948 januárjában Dinnyés Lajos kisgazda miniszterelnök.

A második 1972-ben született, a második, amelyet ugyancsak barátsági, együttműködési, kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek neveztek, amely ugyancsak egyetlen szót nem szól arról, hogy a kisebbségeknek egyáltalán a két országban bármiféle jogaik lennének. Tartalmazza viszont a határok sérthetetlenségének az elvét. Tehát, aki a történelemmel foglalkozik, szíves figyelmébe ajánlom, az egész magyar-román viszony történetében ezeket az elemeket, tényeket is vegyék figyelembe.(Torgyán József közbeszól: A következő kisgazda miniszterelnök nem fog ilyen mondani.) (Derültség.) Én azzal egyetértek, Torgyán képviselőtársam, hogy kisgazda miniszterelnök nem fog következő államszerződést aláírni. (Derültség, taps a kormányzó pártok soraiban.)  Nos, ez az alapszerződés, annak a bizonyos 15. cikkelye minden olyan elemet megfogalmaz - és Kovács László is és mások is utaltak rá -, amelyek a kisebbségek jogaival kapcsolatban és a jogok érvényesítésével összefüggésben irányadóak. Az európai gyakorlatban, az európai normáknak megfelelően.

Hangsúlyozni szeretném önöknek azt is, hogy a kollektív jogokkal összefüggésben - és túl most a velencei bizottság értelmezésén - az európai nemzetek álláspontja, hogy ez mindig két fél megállapodásától függ, és nem szólhatnak bele ebbe a nemzetközi szervezetek.  Nekem meggyőződésem az, hogy amit az anyanyelvi oktatással kapcsolatban - és sok minden más, a nyelvhasználat, a kultúra, az asszimilációs törekvések elleni fellépés és sok minden, ott van, tessék elolvasni - az alapszerződés tartalmaz, ez sokkal több mozgásteret jelent az RMDSZ számára, a romániai magyarság számára, mint a mostani, alapszerződés nélküli állapot. Ezt is legyenek szívesek figyelembe venni.  És hangsúlyozni szeretném, én nagyon örülök annak - igen, egyáltalán nem mellékes -, hogy mindenhonnan bátorítást, támogatást kapunk. Washingtontól Athénig, Izraeltől Lengyelországig az alapszerződéssel kapcsolatban, mindenhonnan. Egyetlen olyan nemzetközi megnyilatkozással nem találkoztam, amely azt mondja, hogy ne kössük meg az alapszerződést. Egyetlen demokratikus állam és annak vezetése ilyet nem fogalmaz meg, ellenkezőleg, bátorítanak, biztatnak bennünket, hogy kössük meg. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) És azt is alá szeretném húzni, hogy Romániában is a demokratikus erők támogatják az alapszerződés megkötését, és mások nevezik hazaárulónak azokat ott, akik meg akarják kötni az alapszerződést. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)  És itt, ezen a fórumon szeretném megköszönni mindazoknak a külföldi partnereknek,nemzetközi szervezeteknek a támogatását, biztatását, akik segítettek és segítenek abban, hogy ne csak az alapszerződést kössük meg, hanem abban is, hogy előrehaladjunk a magyar-román és a többi szomszédi viszonyban. És örülök annak is, hölgyeim és uraim, hogy a magyar társadalom többsége is támogatja a megbékélést, az alapszerződés megkötését.

Annál is inkább, mert ez segít oldani a bizalmatlanságot. Meg kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, én ma semmi olyat az ellenzék részéről nem hallottam, amely eltántorítana az alapszerződés megkötésétől. Semmi olyat nem hallottam, legalábbis érveket. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Azt is szeretném aláhúzni, hangsúlyozni a magyar kormány nevében, hogy mi továbbra is konstruktív, jó együttműködést kívánunk az RMDSZ-szel fenntartani, és továbbra is folytatjuk azt a támogatást, amit eddig is nyújtottunk az RMDSZ-nek. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)  Megértem, hogy vajúdunk mindannyian, nem könnyű dologról van szó sem a belső átalakulásban, sem a szomszédsági kapcsolatokban. Ezt én megértem, de valamit ne felejtsenek el. Mindenfajta pátosz nélkül: valahol egy új fejezetet írunk Magyarország történelmében, amely fejezet azt jelentheti, hogy megteremtjük itt a demokrácia, a béke és az együttműködés feltételeit valamennyi szomszéddal. Kérem, ezen is gondolkozzanak el!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)