1994–1998 - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám)
A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

Mint ahogy az elnök úr is tájékoztatta a tisztelt Házat, a közvéleményt, ezt a politikai vitanapot az ellenzék kezdeményezte. Csodálkozom azon, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy még a kezdeményezők sincsenek itt. (Taps a bal oldalon.) De bízom abban, hogy pótolják a mulasztásukat. Azért szeretném hangsúlyozni, hogy ezt az ellenzék kezdeményezte, hiszen a kormány elkészítette "A félidőben" című anyagát, amely bemutatja a Magyar Köztársaság kormányának tevékenységét '94 júliusától '96 júliusáig. Másrészt pedig nyáron elég sok nyilatkozat, értékelés jelent meg a kormány kétévi munkájáról. Tehát van képe az ellenzéknek és van a közvéleménynek is, hogy mi történt a két év alatt. (Derültség a bal oldalon.)

Hozzá szeretném tenni, hogy ezen a 112 nagy formátumú oldalon kívül gyakorlatilag nincs olyan parlamenti nap, ahol napirend előtt ne politizálnánk. A bizottságok nagyon sűrűn ülnek össze és hívják meg a minisztereket ezekre az ülésekre, hogy beszámoljanak az adott terület gondjairól, bajairól. Egyébként meg kívánom jegyezni, hogy a kormánynak már rutinja van a beszámolókban, hiszen ez az írásos anyag már harmadik a két év során, amelyben bemutattuk a kormány tevékenységét. Én csak abban bízom, hogy lassan nem lesz hetenként politikai vitanap, mert valamikor dolgozni is kell, legalábbis a kormánynak.

Szeretném hangsúlyozni a következőket, hogy Magyarország megítélésében és a kormány tevékenységének értékelésében figyelembe kell venni: közép-kelet-európai állam vagyunk, annak a régiónak tagja, részese, amelyik nagyon súlyos helyzetben van. Mindenütt az átalakulás kínjaival kínlódnak, küszködnek, s az is tény, hogy a politikai-társadalmi rendszerváltás viszonylag zökkenőmentesen ment végbe valamennyi országban, még ha nem is egyforma a demokráciát elért szint, ugyanakkor sokkal, de sokkal hosszabb időt vesz igénybe a gazdasági, szociális átalakulás. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

De azt is a figyelmükbe ajánlom, hogy gyakorlatilag nincs olyan ország a világon, ezen belül Európában, ahol ne kellene szembenéznünk a válságokkal s az új kihívásokkal. Miként az is tény, hogy valamennyi ország, beleértve a közép-kelet-európai térség államait, nagyon megkeményedett nemzetközi feltételrendszerrel kell hogy számoljon. 1994. július 15-én, amikor megválasztották ezt a kormányt, mi megfogadtuk és be is tartottuk, hogy mi nem foglalkozunk ideológiai töltetű kérdésekkel, nem foglalkozunk olyan ügyekkel, amelyek ilyen vagy olyan értelemben szűk pártpolitikai érdekeket vagy nézeteket fejeznek ki.

Nyugodtan mondhatom, hogy hosszú évek óta ez az első olyan kormány, amelyik nem ideologizál és nem annak alapján dönt, mondjuk, a mezőgazdaság átalakításáról, mint az előző négy évben történt, vagy egy elfuserált kárpótlásról, és sok minden másról. Ez az első kormánya a Magyar Köztársaságnak, szélesebben a korábbi évekhez képest is az első olyan kormány, amely valóban szembenézett azzal, hogy egy ország nem élhet a teljesítménye felett. Tudniillik a túlköltekezéshez nincs külföldi politikai, gazdasági és pénzügyi partner. S Magyarország számára, mint kis, nyitott állam számára a korábbi politika folytatása, az előző négy év gyakorlatának a folytatása végzetes lett volna.

Ezt azért is kívánom megjegyezni, s nem akartam külön foglalkozni a kormány örökségével, de szinte egyöntetű ellenzéki véleményként fogalmazódott meg az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy ez a kormány kedvező gazdasági folyamatokat örökölt, de csak részben tudott ezzel az örökséggel élni.

A tények viszont azt mutatják, hogy mi az MDF-kormánytól semmiféle stabilizációs programot, akciótervet, elgondolást nem örököltünk. Hozzá szeretném tenni: az MDF-kormányzat egyetlen olyan nemzetközi pénzügyi, gazdasági megállapodást nem tartott be, amelyeket az előző időszakban kötött. Hadd emlékeztessem önöket a '91-ben a Világbankkal tető alá hozott megállapodásra, amely kimondta, hogy '93-ig az energiaárakat költségarányos szintre kell emelni. Vagy hadd emlékeztessem önöket a '93 őszén a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásra, amelynek az előző kormány egyetlen pontját sem teljesítette.

És mindez, sajnos, azzal a következménnyel járt, hogy alapvetően megrendült a nemzetközi partnerek, a nemzetközi pénzvilág bizalma Magyarország iránt. S nyugodtan mondhatom, hogy az ország sodródott az elmúlt négy év során a kezelhetetlen nagyságú belső és külső eladósodás útján. Ugyanakkor örököltük olyan hátrahagyott és nem kezelt válságok tömegét, mint például a bányászat, kohászat, könnyűipar, mezőgazdaság, és így tovább, párosulva mindez az örökség az üres kasszával, költségvetési kasszával, amely nagyon nagy kihívást jelentett a kormányunk számára.

Hozzáteszem rögtön, hogy az előző kormánynak is nagyon nagy kihívásokkal kellett szembenéznie, nehéz örökséget vett át. Ez is tény. De az is, hogy nem tudott azokkal az előnyökkel, lehetőségekkel élni, amelyekkel rendelkezett.

Az a veszély merült fel 1994 nyarán-őszén, hogy az ország jelene és jövője a tét, leszakadunk nem csupán a fejlett országoktól és végérvényesen, hanem még a környező államoktól is. Ott, ahol nem fogtak hozzá a nagyon kemény stabilizációs programhoz - és van erre példa több térségbeli államban -, láthatjuk, hogy ez hova vezetett, mert nem csupán a gazdasági ellehetetlenülés közelébe sodródtak ezek az államok, hanem az életkörülmények is katasztrofálisan rosszabbodtak.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Beigazolódott az is, hogy minden nagy társadalmi fordulat Magyarországon mondhatni kaotikus állapotokkal jár. És ez nem párt- vagy kormánycentrikus dolog. Szétestek a korábbi ellenőrző rendszerek, nem érvényesültek azok a követelmények, amelyek egy működő állam létezéséhez alapvetően fontosak. És sajnos azt is tapasztalhattuk - és ez többéves dolog -, hogy az erkölcsi züllés, a korrupció igen nagy teret nyert nálunk is, miként több más államban. El kell mondanom önöknek őszintén, hogy 1994 őszén, amikor számba vettük azt, hogy mivel kell szembenézni, felrémlett - legalábbis bennem -, hogy a helyzet, az ország rendbetétele reménytelen. Ennek ellenére hozzáláttunk ahhoz, ami a feladatunk, amit a választópolgárok előtt vállaltunk.  Rögtön le kívánom szögezni, hogy ez a kormány volt az első Magyarország történetében, amelyik azt is elismerte, ha hibákat követett el. Tény ugyanakkor, hogy nem ragaszkodtunk a hibákhoz, és korrekciókat, kiigazításokat alkalmaztunk. Magyarázatként hadd tegyem hozzá, hogy valóban mindannyian - köztük Magyarország -, az egész térség egy járatlan úton halad.

Előfordult a kormány munkájában rögtönzés és kapkodás is. Ez is igaz. Ugyancsak van erre magyarázat, hogy nagyon sok olyan probléma volt, amely azonnali megoldást igényelt. Nagyon sok ügy szakadt egyszerre a nyakunkba. És az is tény, hogy mindenért, bármi ebben az országban történik - és főképpen bármi, ami rossz -, a kormányt teszik felelőssé. Ez nem a mi kormányunk sajátossága, ez szinte mindenütt így van, de a reális képhez ez is hozzátartozik.

Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim és főként tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ebben az országban gyakorlatilag semmi értelme vagy helye a nosztalgiázásnak a letűnt rendszerek iránt. Nincs helye a nosztalgiázásnak az állampárti rendszer vagy az MDF-korszak iránt. Egyik iránt sincs alapja. Nagyon jól jelképezi ezt, hogy amikor számba vettük az energiaszektorral kapcsolatos problémákat, az is kiderült, egyértelművé vált, hogy Magyarországon az erőművek átlagéletkora 28 év. Ebben van az előző rendszer hanyagsága vagy nemtörődömsége, de az önöké is, tisztelt MDF-kormány örökösei. (Dr. Pusztai Erzsébet: De a négy évé is.) Tehát ez jelzi azt; sok minden történt.

Nézzük, mi mit vállaltunk az 1994. július 15-én elfogadott kormányprogramban. Mi ennek a lényege.

Először: A kormány vállalta az ország gazdasági, szociális válságának kezelését és leküzdését, a szükséges átalakítások és reformok végrehajtását.

Másodszor: Vállaltuk a demokratikus jogállam megszilárdítását, a jogrend további fejlesztését, fejlődését.

Harmadszor: Magyarország euro-atlanti integrációjának gyorsítását, a csatlakozási feltételek fokozatos megteremtését.

És végül negyedszer: A politikai stabilitás megőrzését, a kormány készségének fenntartását a párbeszédre és az együttműködésre a társadalmi és civil szervezetekkel. 1994 nyarán azt is hangsúlyoztuk - itt az Országgyűlésben leszögeztük -, hogy a kormányprogram megvalósítása csak nagyon kemény, nagyon komoly erőfeszítésekkel és áldozatokkal biztosítható. De az is tény, hogy ennek megvalósítása megoldási lehetőséget kínál a súlyos gondokra. 1994 ősze a stabilizáció kezdete, 1995 tavasza pedig a radikális lépések időszaka volt. Ez vonatkozik az államháztartás, a fizetési mérleg, a bérek, az elosztórendszerek és szinte valamennyi lényeges területen bekövetkezett, eszközölt változásokra.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az akkori költségvetési hiány nagyságához képest, ami a GDP 9,4 százaléka volt, '96-ban tartani tudjuk a 4 százalékot. A fizetési mérleg hiánya a felére csökkent és gyakorlatilag elindult az ország külföldi eladósodásának mérséklődése, csökkenése. És ez talán a jelen generáció számára nem annyira fontos, de a gyerekeink, unokáink számára rendkívül fontos, hogy elérkezhetünk majd oda, hogy nem kell nekik is az adósságot törleszteni.

A Nemzetközi Valutaalap, amely meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi gazdasági és pénzvilág értékének kialakításában, 1995-ről, a kormány teljesítményéről a következőt fogalmazta meg. Magyarországon 1995-ben megkezdődött a pénzügyi és gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedések végrehajtása és ez megalapozta a tartós növekedést - és ez a döntő nemcsak a jelen, hanem az elkövetkező évek szempontjából. A Valutaalapnak ez az értékelése bejárta a világot, ezt fogadta el az Európai Unió, a Világbank és az OECD. És tulajdonképpen ezt idézték vissza, erre hivatkoztak külföldi kormányok, a partnereink is.  Hozzátartozik a képhez - amit elsősorban mi itthon érzékelünk, a politika képviselői -, hogy a lakosság többsége nagy árat fizetett ezért a stabilizációért. Hiszen csökkent a jövedelmek reálértéke, csökkent a belső kereslet és fogyasztás, beleértve nemcsak az egyéni, a személyes fogyasztást, hanem a közösségi fogyasztást is.

Engedjék meg, hogy ezen a fórumon, ezen a politikai vitanapon felhasználjam az alkalmat arra - mert kötelességem -, hogy köszönetet mondjak az embereknek, a Magyar Köztársaság népének, lakosságának, hogy ilyen áldozatokat vállalt azért, hogy rendbe tegyük az ország dolgait.

Tisztelt Lezsák Sándor képviselőtársam, sajnos nem az a helyzet, amit ön megfogalmazott. Az úgy szól, hogy "a létfeltételek javítása elsősorban politikai elhatározás kérdése". Szó szerint idézem a szavait. Ez egyszerűen nem igaz. Az létfeltételek javítása döntően az ország gazdasági teljesítményétől függ. Ez mindenütt így van, ez nem magyar sajátosság. Az is tény, hogy egy fejlett, vagy fejlődő piacgazdasági viszonyok közepette egy kormány a lakosság szociális feltételeit csak részben tudja javítani. A mi körülményeink között a szociális feltételek, az életkörülmények javulása alapvetően az ország teljesítőképességétől függ. (Dr. Pusztai Erzsébet: Szociális érzékenység.) Nagyon kérem, hogy ezt vegyék figyelembe.

Mégis mit jelentett az áldozatok mellett az ország számára az elmúlt két év? Milyen üzenete van annak, amit tettünk? Erőfeszítésekkel, kínlódásokkal. Mindenképpen alapvető fontosságú, hogy helyreálljon, hogy helyreállt a külföldi, a nemzetközi politikai, gazdasági és pénzügyi környezet, a világ bizalma Magyarország iránt.

Ez kifejezésre jut nemcsak elismerésben, támogatásban, szavakban, hanem abban is, hogy hosszú évek óta a legkedvezőbb feltételekkel vehetnek fel, vehetünk fel hiteleket. 1997-től kezdődően az elért eredmények javulása alapján látványosan csökkennek az ország adósságszolgálati terhei. Nagyon lényeges változás és körülmény. Nyilvánvaló, hogy ennek nyomán többet tudunk fordítani a gazdaság, a fejlesztés ügyeire.

Reményeink szerint, terveink szerint a '97 decemberében lejáró, Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás után nem lesz szükség újabb hitelmegállapodásra a Nemzetközi Valutaalappal. Együttműködésre szükség van velük, de nem kell újabb hitelmegállapodást kötni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az előző évekhez képest megnövekedett a külföldi és mindenekelőtt a működő tőke bejövetele, volumene, nagysága Magyarországon. Változatlanul vezetünk a térségben az idejövő külföldi tőke nagysága tekintetében. Különösen fontosnak tartom a politikai bizalom és támogatás szempontjából is, nemcsak a gazdasági, pénzügyi helyzet szempontjából, hogy nem csökkent, hanem növekedett a lakossági megtakarítási kedv. És nem véletlen az, hogy valóságban egyedül ebben az országban létezik a közép-kelet európai államok közül a nemzeti valuta konvertibilitása. És az is tény, hogy az erőfeszítések, az áldozatok eredményeként a Cseh Köztársaság mellett Magyarország az egyedüli tagja a fejlett államok közösségének, az OECD-nek ebből a térségből.

Az is komoly előrelépést jelenthet, hogy 1997-ben reményeink szerint már nem csökkennek, nem szűkülnek a belső kereslet tényezői. És terveink szerint 1997-ben a bérek, a nyugdíjak lépést fognak tudni tartani az inflációval, méghozzá megalapozottan - és első ízben megalapozottan 1989. óta. Mert sajnos a '94-es reálbér-emelkedés, a nyugdíj reálértékének az emelkedése nem volt megalapozva, tisztelt hölgyeim és uram, és azért is állt többek között az a helyzet elő, amiről a bevezetőben beszéltünk. Tehát megvan az esélyünk arra, hogy ha tovább folytatjuk a stabilizációs politikát, 1997-től javulhatnak az életkörülmények, az életfeltételek. Ez azért is rendkívül fontos, mert megmutatkozik, ami kevés országban tapasztalható a térségen belül, hogy az elkezdett, elindult folyamatok tartóssá válhatnak és a következményük, a tartósságuk rendkívül fontos a további tervezés szempontjából.

Infláció. Gyakran vetik ezt fel. Hadd jegyezzem meg, a már említett elmulasztott energiaár-emelés nagyon komoly szerepet játszik a mai inflációs ráta nagyságában. Gondoljanak bele, hogy erre a kormányra hárult, tisztelt Pusztai Erzsébet - csak emlékeztetni kívánom önt, hiszen tagja volt annak a kormánynak - az energiaárak több mint kétszeresére történő emelése, amit önök elmulasztottak, egyetlen százalékot is megtenni. (Moraj, hangzavar.) Nyilvánvaló, hogy sokkal, de sokkal kisebb lenne az infláció, ha nem terhelt volna bennünket ilyen kötelezettség. Sajnos, nem tehetünk mást, ez is kényszer, hogy föl kell vinni az energiaárakat a költség szintjére. (Szabad György: Ön is a Németh-kormány tagja volt.)

A privatizációval összefüggésben hadd említsem meg, tisztelt képviselőtársaim - remélem, elnök úr, a mikrofon kiszűri a bekiabálásokat -, hadd említsem meg, hogy 1995 elején, amikor az a bizonyos HungarHotels-ügy volt, amit én állatorvosi lónak tekintek, szinte mindenünnen kritikát kaptunk, hogy beavatkoztunk és így tovább. De hadd mondjak meg valamit. Én ezt elvi kérdésnek tartom, hogy nemcsak a vevőn, hanem az eladón is múlik valamelyik privatizálandó objektumnak az értéke. Megállapodás kérdése, ez az egyik. A másik, hogy nem egy veszteséges vállalatról, hanem nyereségesről volt szó. Tehát nem hajtott bennünket a tatár, hogy mindenáron, azonnal értékesítsük a HungarHotelst. A harmadik, hogy igenis, ez a kormány szakítani akart és szakított is azzal a gyakorlattal, hogy piacot adunk el privatizáció címén. (Szabad György: Energiaforrást.) És hozzáteszem: számomra két dolog ennek kapcsán egyáltalán nem közömbös.

Az egyik, hogy az eredeti 5,3 milliárddal szemben a költségvetés bevétele a HungarHotels privatizálásából 18,4 milliárd forint.

A másik, hogy olyan kötelezettségeket vállalt az új tulajdonos, amely további fejlesztés és munkahely megőrzését jelenti.  Még annyit: ugyancsak a HungarHotels kapcsán voltak hangok arra, hogy ezzel leáll a privatizáció, és micsoda súlyos helyzetbe kerülünk. Nos, 1995., azt hiszem, a privatizáció legsikeresebb éve volt. 460 milliárd forint bevétele származott ebből az országnak, s ami nem közömbös, hogy amíg '94-ben a készpénzbevétel 20 százaléka volt az összes bevételnek, '95-ben 90 százaléka készpénzbevétel volt - a privatizációval. És elindult a modernizáció, a fejlesztés minden lényeges privatizációs döntés nyomán. Előre tudtunk lépni - nem a kívánt ütemben és terjedelemben - az egyes válságágazatok kezelésénél. Még ma is nagyon nagy kihívásokkal nézünk szembe. De meg kell mondanom önöknek, hogy sikerült például a válságágazatok között a mezőgazdaság helyzetének további romlását megállítani.

Össze tudtunk rakni egy olyan programot, amely már '96. második felére szól, amelyben mind a törvényi jogalkotás, mind pedig a támogatási rendszer, a struktúraátalakítás a nemzetközi követelményeknek megfelel.

A foglalkoztatottság terén: Mint ismeretes, Magyarországon a regisztrált munkanélküliek száma 10 százalék alá került. És, ami nagyon lényeges, hogy eljutottunk oda, hogy ma már a versenyszférában több új munkahely jön létre, mint amennyi megszűnik.  Összességében.

Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim és tisztelt Közvélemény!

Nyugodtan elmondhatjuk a kormány nevében, hogy tudjuk kezelni a válságokat, építkezünk, és tudjuk azt is, hogy hova akarunk eljutni és mennyi idő alatt lehet eljutni. Vannak és készülnek szakmai koncepciók, programok, szinte valamennyi területen. Hadd említsem meg ezzel összefüggésben, hogy a kormány legnagyobb és minden előző kormánytól eltérő vállalkozása az államháztartási reform. Nem volt még kormány Magyarországon, amely ezt fölvállalta volna, csak a miénk. (Pusztai Erzsébet: Hát ez nem igaz!) Minden bizonnyal önök föl fogják vetni, de majd válaszolunk, hogy milyen helyzet alakult ki az oktatásban, az egészségügyben, a nyugdíjasok körében és így tovább. Ezekre válaszolunk. Én csak egyet szeretnék mondani. Egyszerűen nem igaz, vagy a tények elferdítése vagy figyelmen kívül hagyása, hogy az, amit a reformok útján el akarunk érni, ez nem a lakosság, az érintettek ellen, ellenkezőleg, ezeknek a rendszereknek a működőképességét szolgálja.

És hadd jegyezzek meg még valamit. Az elmúlt két év alatt többet tettünk a kultúra, a sport támogatása fejlesztése terén, mint amit önök tettek az előző négy évben. (Pusztai Erzsébet: Csak 600 tornaterem.)

Van egy sajátos jelenség is az államháztartási reform kapcsán. Valahogy azt furcsállom, hogy miközben egyes ellenzéki képviselők visszarendeződésről és hasonlókról beszélnek, ugyanakkor körömszakadtáig védik az úgynevezett olyan vívmányokat, amely vívmányok nem voltak teljesítménnyel alátámasztva. Nem értem önöket, hölgyeim és uraim, hogy milyen szándék vezéreli önöket. (Beszólás: Jó szándék!)  Én csak azt kérem, ha kérhetek valamit, hogy ha lehet, ne hergeljék, hecceljék az amúgy is nehéz helyzetben lévő embereket. (Beszólás: Mi hergeljük?)

Számomra az államháztartási reform végrehajtásában nem az a kulcskérdés, hogy mennyi milyen gyors, vagy lassú vagy egyéb. Számomra egy a lényeges, hogy hihetetlenül nehéz ezt végrehajtani. És bárki lenne a mi helyünkön, ugyanezzel szembesülne.

Arról nem is beszélve, hogy ezek a reformok nemcsak Magyarországon válnak szükségessé - mindenütt. És az is tény, hogy az Európai Unió 15 tagállama közül, ahol tizenegyben szocialisták, szociáldemokraták vannak kormányon vagy kormányban, szinte kivétel nélkül mindegyiküknek szembe kell nézni az egészségügy, a nyugdíj és egyéb nagy rendszereknek a reformjával. Végre kell hajtani.

És ismerve Európa történetét, a szocialista, szociáldemokrata pártok vállalták el mindig a nagy átalakítások, reformok végigvitelét. Ez is a tényekhez tartozik.  Rendkívül fontos elemnek tartom, önök is gyakran foglalkoznak ezzel, megítélésem szerint joggal, a korrupció, a bűnözés, a közbiztonság kérdésével. Hadd jegyezzem meg, hogy ez bennünket is kiemelten foglalkoztat. Hiszen itt nem másról van szó, mint az állampolgárok mindennapi élet- és vagyonbiztonságáról. Nem másról van szó, mint hogy emberhez méltó életet kell biztosítani és működőképessé kell tenni az országot. Mindenütt van korrupció, bűnözés, mindenütt veszélyben van a közbiztonság. Az arányok természetesen mások, és Közép-Kelet Európában - ezen belül is nyugati fejlett államokhoz képest - lényegesen rosszabb a helyzet. És én azt sajnálom is, hogy nagyon nehéz itt valamiféle nagy nemzetközi összefogást megteremteni, együttműködést, miközben ezen a téren is a szomszédos államokkal egymásra vagyunk utalva.

Igen, a korrupciókkal, visszaélésekkel, a közbiztonság megszilárdítása terén vannak adósságaink. Lassúbb az előrelépés, mint ahogy a szükséglet, az igények megfogalmazódnak, de erről, hangsúlyozni szeretném, nem ez a kormány tehet, hanem nagyon sok olyan problémával nézünk szembe, amely ezt a nagyon súlyos gondot nehezíti.

Elhatároztuk, hogy a honvédség, a rendőrség, határőrség, nemzetbiztonsági szolgálat, tűzoltóság terén ez a kormány megteszi azt, amit a stabilizációs program keretében megtehet. Mindenképpen meg kívánjuk őrizni ezeken a területeken nemcsak a jövedelmek reálértékét, hanem bizonyos könnyítésekkel, támogatással a feltételek javítását is el szeretnénk érni.

Hadd mondjak el még két elemet. Az egyik, hogy a Központi Bűnüldözési Igazgatóság felállítása az elmúlt napok során, szeptember 1-jét követően is, igazolta a létrehozásának a jogosultságát. Számtalan ügy került oda, amelyek kiemelt jelentőségűek, és foglalkoznak vele.  A másik, hogy októberben kerül a kormány elé a bírósági eljárásról szóló reformtervezet, amely gyakorlatilag nem más, mint a kormány és az érintett bírósági szervezetek együttműködése alapján elkészülő program.  Végül még valamit.

A kormány egyetlen korrupciós jelenséggel, bejelentéssel szemben sem mutat közömbösséget. Mindegyikkel foglalkozik. (Nem érthető beszólások az ellenzéki pártok soraiból.) De figyelmükbe ajánlom, hogy rengeteg az alaptalan, megalapozatlan bejelentés is. Tehát sokkal több él a köztudatban, mint amit a valóságban bárki is be tud bizonyítani. (Zúgolódás az ellenzéki pártok soraiból.) Rendkívül fontosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kormány vállalta a jogfolytonosságot, ezt különösen Torgyán József szíves figyelmébe ajánlom. A jogfolytonosságot az előző kormánnyal, és ennek megfelelően a jogfolytonosságnak az érvényesítése rendkívül fontos volt. Nem vállaltuk viszont azt, hogy az állampolgárok, a szervezetek között bármiféle megkülönböztetést tegyünk. Ebben nincs jogfolytonosság. Mi azt mondtuk, hogy az az emberek magánügye, hogy milyen eszmét, ideológiát, vallást vallnak vagy gyakorolnak.

Nem, semmiféle megkülönböztetést, kirekesztést nem követtünk el az elmúlt esztendők során. És mindenképpen örömömre szolgál az, hogy a nemzetközi partnerek ezen a téren is kitűnő minősítést adtak az országról. És mint ahogy számtalanszor elmondtuk, igazságügy-miniszter úr is, hogy a jogállamiság, az intézmények fejlődésében maximálisan az Európa Tanács és az Európai Unió követelményrendszeréből indulunk ki, a velük való együttműködési szerveknek megfelelően lépünk előre.

És ugyanúgy meggyőződésem szerint rendkívül fontos, hogy a kormány soha nem veszélyeztette, vonta kétségbe az önkormányzatnak vagy bármely más civil szervezetnek az autonómiáját, nem kívántunk és nem is avatkoztunk be. Mint ahogy a sajtóügyekbe se, bár néha lett volna rá okunk, amikor tényeket hamisítottak meg egyes újságírók és orgánumok.  Ami a társadalmi meg gazdasági megállapodást illeti, igaz, nem született meg. Minden részt vevő félnek ebben megvan a maga felelőssége. A kormánynak is.

De ugyanakkor fel akarom önöknek a figyelmét hívni arra, hogy a közszféra szereplőjével igenis sikerült egy hároméves megállapodást kötni, és igenis, 1996-ban a kormány maradéktalanul teljesítette azt, amit a megállapodásban vállalt. Tényekkel, számokkal tudjuk ezt bizonyítani. Arról nem is beszélve, hogy '96-ban 14 nagy súlyú megállapodás született az érdekképviseleti szervezetekkel. Tehát ha átfogó megállapodás nincs is, de konkrét kérdésekben igenis létezik. Jómagam is vagy 60 ízben találkoztam a legkülönbözőbb érdekképviseleti szervezetek vezetőivel, és alapvetően megegyezésre tudtunk jutni. Mint ahogy én azt nagy előrelépésnek tartom, hogy szeptember 4-én megkezdődött a Szentszékkel és a katolikus püspöki karral az a tárgyalássorozat, amely rendezni fogja véglegesen, a mindenkori kormányoktól függetlenül, tehát hosszú távra szólóan az egyházak finanszírozását, kárpótlási ügyeiket és az oktatási kérdésekben még függőben lévő ügyeket.

Nagyon fontosnak tartom az ország politikai stabilitása szempontjából azt a retorikát, amelyet a politika szereplői alkalmaznak. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy mindenki a közügyet tartsa a retorikájában szem előtt. Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ország nemzetközi helyzetében és külföldi megítélésében, integrációs érettségében egy komoly előrelépésre került sor. Ma már általános az a külföldi vélemény, hogy Magyarország előrehalad, élen halad a stabilizáció, a kiegyensúlyozott viszonyok és a reformok megvalósítása terén. Nem mi mondjuk, külföldi partnereink mondják ezt rólunk.

Ami a szomszédsági politikát illeti, nem akarom megismételni az előző vitanapon elhangzottakat, de azért hadd jegyezzem meg, beigazolódott a történelmi megbékélés politikájának a helyessége. Ehhez kapunk belül és külföldön is támogatást. És a magyar-ukrán, a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés lehetővé teszi sok minden más mellett a határon túl élő magyarság számára, hogy ezeket az alapszerződéseket megjelenítsük, erre hivatkozva lépjünk fel jogaink védelmében nemzetközi fórumokon, kétoldalú kapcsolatokban és a legfontosabb integrációs szervezetben. Nagyon lényeges dolog. És hadd jegyezzem meg azt is, kritika hangzott el, hogy nem megfelelő időpontban, siettünk, úgymond, a magyar-román alapszerződés megkötésében.

Hölgyeim és Uraim!

Most folyik az Európai Unión belül az ország értékelése. Magyarországról most állítanak ki egy képet, köztük azt is megállapítják érték szerint, hogy milyen szomszédsági politikát folytatunk.

Kettő. Ugyanez zajlik ma a NATO-n belül, ahol most készül az egyes országok helyzetének, teljesítményének az értékelése és a döntés előkészítése.

És végül a harmadik. Rendelkezünk azzal az ambiciózus tervvel, hogy valóban, Magyarország Közép-Kelet Európa egyfajta regionális pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi disztribúciós központja legyen. Ez nem megy külföldi támogatások, beruházások nélkül. Tehát ezért is rendkívül fontos, hogy tető alá hoztuk a magyar-román alapszerződést.

Meg kell mondanom, fölmerült bennem valami, amit hallkan mondok csak. Én először tapasztalom azt, hogy az ellenzék szembekerült a demokratikus nemzetek közösségének álláspontjával. Én mindenképpen elgondolkodnék az önök helyében ezen, a magyar-román alapszerződés kapcsán. Mert hiszen emlékeztetni kívánom önöket arra, hogy az Európai Unió, a NATO, az egyes nyugati államok, a demokratikus államok kivétel nélkül üdvözölték a magyar-román alapszerződést. És nagyon szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, hogy annak semmi értelme: folytatni, hogy pártállás, ideológiai felfogás és egyéb alapján különböztessék meg a határon túli magyarságot. Mi ezt nem gyakoroljuk és nem követjük. Számunkra alapvető fontosságú, hogy békében éljünk a szomszédokkal, együtt tudjunk működni és kapcsolatok, normális kapcsolatok legyenek közöttünk.

Összefoglalva. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Egy nehéz, nagyon nehéz két év van mögöttünk. Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az a stabilizáció, amit megvalósítottunk, nem járt visszaeséssel, és nem járt társadalmi felfordulással. Ez alapvető fontosságú, és nem mindegyik ország mondhatja el magáról ezt a térségben.

Valóban van lehetőség az előrehaladásra, méghozzá megalapozottan. Valóban jó hír, jó vélemény van külföldön Magyarországról. Próbáljuk ezt megőrizni és erősíteni.  Működik a kormánykoalíció, igaz zavarokkal, vitákkal. Nem tudok olyan koalícióról Európában, ahol nem ugyanez lenne a helyzet, de működik. Annál is inkább, mert itt ül jobbra tőlem Kuncze Gábor (Derültség.).

Rendkívül fontosnak tartom, hogy számba vegyük mindazt, ami az elkövetkező időszakban van, és nem akarom ennek részleteivel untatni önöket, de hadd jegyezzem meg, nagyon fontosnak tartjuk a törvény-előkészítések befejezését 97. év végéig, hogy '98 hátralevő hónapjaiban a beterjesztett törvénytervezetekkel, jogszabályokkal foglalkozzunk. Beleértve a közigazgatási reformot és sok minden mást, ami ide kerül majd az Országgyűlés elé.

Mindenképpen előre kell lépni a kormánydöntések végrehajtásának koordinálása és ellenőrzése terén, hogy komoly, kiemelt súlyú társadalmi kérdésekben mindenképpen előzetesen egy koncepcionális vitát folytassunk le, és azután kezdjünk hozzá a szakmai, közigazgatási munkához.

Az is egy nagyon komoly dolog, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnak megvan egy kormányzati intézményrendszere, és ez működik, mint ahogy a kérdőívekre adott válaszok értékelésében is ez megjelenik Brüsszelben.

Meggyőződésem szerint, a kormánynak a további kormánydöntéseknél alapvetőenfigyelembe kell venni változatlanul a gazdasági, pénzügyi egyensúly követelményeit, a nemzetközi követelményeket, az alkotmányos szabályokat és közjogi feltételeket, és nem utolsósorban az ország működőképességének a megőrzését.  Nekem meggyőződésem az, hogy bármilyen nehéz időszakot élünk át, van esély, elszántság és tudás a négyéves kormányprogram megvalósítására. Azt kérem az ellenzéktől, bíráljanak, amennyit jól esik, csak ne nehezítsék meg a munkánkat.  Elnök úr, esetleg a válasz terhére még mondhatok két percet, mert ott van tizenöt perc? Köszönöm, elnök úr, köszönöm Torgyán József képviselőtársam. Nagyon kérem, tisztelettel, a nehezítés alatt azt is értem, egyszer ebben a parlamentben napirenden volt, hogy támogatják-e az ellenzéki pártok a szélsőséges mozgalmakat, vagy sem.

Akkor én megnyugvással vettem tudomásul, hogy önök elhatárolódtak a szélsőséges mozgalmaktól, pártoktól. Tessék mondani, Giczy József képviselőtársam, (sic.) akkor hogy egyezteti ezt össze, hogy kiáll ide a parlament elé, és a másik képviselőtársára mindent elmond, és uszítja az elkeseredett emberek tömegét. Arról nem is beszélve, ami ez év tavaszán - kötél, akasztás és egyéb címen - megfogalmazódott.

Nagyon szeretném azt, hogy itt vitassuk meg a dolgainkat, és ne a különböző szélsőséges köröket bátorítsuk, mert ez önöknek is árt, és nekünk is árt.  A magam részéről kész vagyok a jövőben is minden olyan kezdeményezést elfogadni, amely például arról szól, hogy hogyan előzhetjük meg a társadalom akár geográfiai, akár szociális kettészakadását, hogy milyen kérdésekben tudunk gyorsabban előrelépni. Ez, ami - megítélésem szerint - alapvető, mert tény, hogy a kormány, a koalíció, de az ellenzék teljesítménye is javításra szorul. Mindannyiunké.

Azt szeretném mondani befejezésül, meggyőződésem - a két év tapasztalatai alapján is -, hogy mi magyarok nem tehetségben, képességekben vagy szorgalomban különbözünk a fejlett országoktól. Sajnos helyzetünket a történelmi elmaradottság, a tévutak öröksége és a tehetősek közönye súlyosbította. Ugyanakkor erőnk, politikánk, tisztességünk megteremtheti az ország felemelkedésének végleges feltételeit. Nos, ...ez a mi közös munkánk; és nem is kevés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)