1994–1998 - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám)
A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak!

Csak azzal kezdeném, hogy sajnálom, hogy Pusztai Erzsébet későn érkezett az ülésre, mert elmondtam azt, hogy hogy és miként számolt az elmúlt időszakban is a kormány a saját tevékenységével. A fontos azonban, hogy én végiggondoltam - és minden bizonnyal az elkövetkező napokban is végig kell tekinteni -, hogy mi hangzott el a mai vitanapon. Én ígérem önöknek, ha bármi hasznosítható javaslatot találok, foglalkozni fogunk vele. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Már két éve ígérik.)

Így van, két éve ígérjük, mert két éve nem találunk ilyeneket. (Nevetés az MSZP soraiban.) Tehát egyszerűen, hölgyeim és uraim, annál több jelző, minősítés hangzott itt el, amelyek ugyancsak kétéves múltra tekintenek vissza - legyen a gazdasági, szociális helyzetről szó -, és amelyek meglehetősen leegyszerűsítettek. Igaz, hogy néha ez a kedvünket szegi, de hát megoldást nem kínálnak.  Megoldást nem kínálnak, hiszen nagyon sokan úgy vetik fel, mintha ennek az országnak, ennek a kormánynak többféle lehetősége lenne.

Nincsenek lehetőségeink. Kényszerpályán mozgunk, kényszerpályán vagyunk, és azt tesszük, amit kell. Legyenek szívesek, ezt vegyék figyelembe!  El kell mondanom őszintén - a mai vitanap benyomása alapján is - személyes véleményként, hogy azért egy szempontból irigylem az MDF-kormányzatot - az akkorit -, hogy sokkal jobb és konstruktívabb ellenzéke volt, mint nekünk van. (Moraj az MDF soraiban, nevetés az MSZP soraiban.)

Meg kell mondanom önöknek, én ma sem kaptam azokra választ, ami az energiaárak elmulasztott emelését illeti, nem kaptam arra választ, hogy hogyan, miként veszítették el a Valutaalappal, a nemzetközi pénzpiaccal szembeni bizalmat, hogy mi történt 1993-ban.  Bár Szabó Ivánnal nagyon szívesen megvitatom, hogyha ez... És meg kell mondanom, hogy nem kaptam választ arra vonatkozóan sem: a jogos problémák, a jogos társadalmi, szociális feszültségek, miként oldhatók más módon? Azonkívül, hogy igénylik a további milliárdok tömegét. Természetesen nem megfogalmazva azt, hogy honnan vegyük ezeket a milliárdokat.  Én azért köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, koalíciós képviselőknek, kormánytagoknak, független képviselőnek - Zwack Péternek - és másoknak, akik ennek a vitának a normális menetéhez, érvrendszeréhez hozzájárultak.

El kell mondanom önöknek, hogy azt nem tudom elfogadni, hogy bárki úgy állítsa be, hogy ez a kormány valamiféle Kánaánt, nagyon csodálatos politikát örökölt. És én nem hoztam volna ma szóba az örökséget (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Negyven évet.) Az elmúlt hónapok során ne azt emlegette volna az ellenzék, az egykori kormány, hogy milyen csodálatos örökséget hagyott ránk.  Meg kell mondanom, azt meg végképp nem tudom elfogadni, hogy olyasfajta beállítás jelenjen meg a közvélemény előtt, mintha ez a kormány tudatosan rossz szándékkal kormányozná az országot. Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, mind a kettőszázhetvenhét koalíciós képviselő nevében ezt visszautasítom. Néhány fontos elvi kérdést azért meg szeretnék említeni, annál inkább is, mivel hiszen Békesi László - és más képviselőtársam a kormánykoalíció padsoraiban - reagált a gazdasági, pénzügyi és egyéb felvetésekre, kritikákra. Nem tudom elfogadni 1996 őszén sem, amit önök csináltak az előző négy évben, ezt a kommunistázást, ezt az állandó múltba merengést és minden egyebet. (Közbeszólás, zaj az MDF soraiban.)

Talán elgondolkozhatnának azon, hogy a nagyobbik koalíciós pártot éppen ebben a hónapban vették fel a Szocialista Internacionálé teljes jogú tagjai közé. S ha kíváncsiak, tisztelt hölgyeim és uraim, azzal az indoklással, hogy annak a történelmi vállalkozásnak az elismerését fejezik ki ezzel a tagfelvétellel, amelyet a Magyar Szocialista Párt Magyarországért és a közép-kelet-európai térségért vállalt. Azért azt hiszem, ez nem kis dolog.

Én megértem például Torgyán Józsefet, és sajnálom, hogy nincs itt. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Én nem sajnálom.) Amikor azt mondotta a Szocinternnel kapcsolatban, hogy ott a bolsevikok között egy napirend előttiben vettem részt.  Emberileg én megértem, tudniillik nincs nemzetközi mozgalom vagy szervezet, amely együttműködne a jelenleg Torgyán József vezette Kisgazdapárttal. Politikailag nem értem. Nem értem amiatt, hogy magyarként - amire olyan gyakran hivatkozik - miért nem örül annak, hogy a Magyar Szocialista Pártot mint kormányzati pártot fölveszik a Szocinternbe. A világ legnagyobb - és egyben leghaladóbb - nemzetközi szervezetébe. (Zúgolódás az ellenzéki padsorokban.)

És annak a szervezetnek a tagjai közé, amelynek képviselői többségben vannak, hölgyeim és uraim, az Európa Unióban. Azért ez se semmi, az ország helyzete és szándékai, törekvései szempontjából.  És hozzáteszek még valamit, én magyarként - mert ugyancsak annak vallom magamat - örülni fogok, hogy ha a Kisgazdapártot bármelyik nemzetközi szervezetbe befogadják. (Nevetés a parlament soraiban.)  És még valamit, azért muszáj, mert elvi kérdésnek tartom, nagyon gyakran emlegették, emlegeti Torgyán József és más kisgazda képviselő is, hogyha ők kormányra kerülnek, akkor rendet fognak teremteni az országban. A sajtó szerint meg is fogalmazták ennek a rendnek az elemeit. Felülvizsgálják, módosítják az eddigi törvényeket, az eddigi nemzetközi szervezeteket, akasztófával és kényszermunka-táborokkal fenyegetőznek.

Ez szerepelt a sajtómegnyilatkozásukban. Szerencsére, legalábbis én úgy ítélem meg, hogy ez csak rémálom, és nem valóság a magyar társadalom számára. És gyakran fölmerült az elmúlt két esztendő során, és a mai nap is benne. Lehet-e megkövetelni, hogy erkölcsi helyet, szerepet kapjon a magyar politikában?

Ne haragudjanak, egy közelmúltbeli eseményre hadd hívjam fel a figyelmüket. A Kereszténydemokrata Néppárt lenyilatkozza, hogy ez a kormány bűnös, közreműködik a kábítószer-kereskedelemben. Ha bármi ilyen jelre, utaló jelre talál a KDNP vagy bármelyik parlamenti párt, mint ahogy ez volt az előző ciklusban, amely az ország - és nem a kormány - nemzetközi presztízsét kikezdené, akkor az a korrekt eljárás, hogy tájékoztatom a kormányt, hogy ilyen információ birtokába jutottunk.  Beszéljük meg! Ez megtörtént az előző ciklusban is, és leültünk, és megbeszéltük, hogyha olyan jelenségről volt szó, amely veszélyeztette ennek az országnak a presztízsét. Kádár Béla is emlékszik, Szabó Iván is, mások is.

De amikor kiderül, hogy nem ez a kormány, hanem az előző kormány, és ráadásul úgy, hogy az előző kormány KDNP-minisztere, Surján László képviselőtársam érintett volt a dologban, akkor végképp (Dr. Surján László képviselő közbeszól: Hát hogy voltam én érintett?) nem tudom erkölcsileg elfogadni.  Hozzá szeretném tenni, Surján kolléga, képviselőtársam, ha önöknek egymás között vitáik vannak a KDNP-ben, ott rendezzék, és ne a mi kormányunk rovására. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Én nagyon remélem, hogy egyszer visszavonják még ezt a megnyilatkozást. A kormány megvádolását a kábítószer-kereskedelemben való részvétellel. Milyen kijelentés az, tessék megmondani, mennyire egyeztethető össze az erkölcsökkel - a politikába is érvényesülő erkölccsel -, hogy gyakorlatilag, ha jól tudom, Orbán Viktor mondotta, az állami tulajdon kliensek közötti szétosztása ment végbe.

1995-ben és azt követően folytatott, hozott privatizációs folyamatokban, döntésekben, 80 százaléka a tulajdonosoknak külföldi. Ezt Orbán Viktor ugyanúgy tudja, mint én.  És hadd említsem meg csak példának, General Electric vagy Gas de France, vagy más külföldi tulajdonos a rendszerváltást akarja visszahozni vagy a régi rendszert Magyarországon? Nem értem, ennek a fölvetésnek nem értem a logikáját. Vagy azt sem értem még, amit..., hogy kiosztották a piacokat, standokat és minden egyebeket. Hát Orbán Viktornak is tudnia kell, hogy a kiskereskedelem, annak hálózatának a privatizálása nem ez alatt a kormány alatt történt, hanem a korábbi négy évben, '90 és '94 között (Közbeszólás az MDF soraiból: '88-ban.)

Továbbmegyek, hölgyeim és uraim, továbbmegyek, az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában - itteni döntés alapján - hatpárti összetétel van. Köztük a Fidesz tisztelt képviselői is ott ülnek az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában. Minden lehetőségük, joguk van - mint ahogy a kisgazda képviselő, ha jól tudom, élt is ezzel, helyesen -, hogyha bármit gyanúsnak tartanak, kérjék az ellenőrzést, a megvizsgálást és így tovább. Hogyan lehet, hogyan, milyen erkölcs az, kijelentve ezután, hogy ezek egymás között osztogatnak?

Demeter Ervin és Orbán Viktor ugyancsak utalt arra, hogy a tulajdonszerzés privatizációja leállt, mármint a nemzeti tulajdonszerzés. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Demeter Ervin mondta.) Ez abszolút nem felel meg a valóságnak. Így döntött a parlament arról, hogy 344 milliárd vagyont tartós állami nemzeti tulajdonba ad. Ezen kívül 47 milliárdnyi közművagyont az önkormányzatoknak. Ezen kívül pedig a kárpótlás ugyancsak privatizációval történt bevonásával mintegy 20 milliárd értékben. A társadalombiztosítások számára 46 milliárdot és így tovább. Összesen mintegy 500 milliárd forint értékű állami vagyon került nemzeti tulajdonba.

Nem tudom azt sem elfogadni, hogy ez a kormány "maffia-piacgazdaságot" épít, mint ahogy ezt a Fidesz elnöke elmondotta. Ezt visszautasítom a nagy külföldi vállalkozók, a hazai vállalkozók, tulajdonosok nevében, mert ez őket sérti. Őket sérti meg, méghozzá alapvetően.

Nem akarom tovább folytatni az idő hiányában, mert több olyan kijelentés is elhangzott, mindenekelőtt a Fidesz elnöke részéről, amelyek nem felelnek meg egyszerűen a valóságnak. Erről van szó.

Két dolgot a végén. A korrupciót én is nagyon súlyos problémának tekintem, és ha valami sok kínlódást okoz mindannyiunknak, ez az. Mindenki tudja, Boross Pétertől kezdve mindazok, akik foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel az előző kormányban, milyen hihetetlenül nehéz, pláne bizonyítékokat szerezni, dokumentálni, s pláne hogyha egy korrupciós eljárás van. (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Vádaskodni máshol kell!) De azt nem tudom elfogadni, alaptalan rágalomnak tekintem, ha úgy fogalmaznak egyesek, hogy a kormány bátorítja, sőt sugallja a korrupciót ebben az országban. Sajnos, ez nem csak itt és nem először hangzik el. Tessék konkrétumokat fölvetni. Én minden konkrét esetet, bejelentést kivizsgáltatok. Vagy pedig felelőtlenség az ilyen megállapítás, netán ha tud konkrétumról az illető, de elhallgatja, akkor bűnpártolás, vagy - engedtessék meg (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Bűnpártolás!), és többet erre nem fogok hivatkozni - lehet, hogy a Fidesz 1993-as bűnbeesésének akompenzálása.

És végül hadd mondjak még valamit, tisztelt képviselőtársaim! Kedves Képviselő Asszony! Ez nemcsak a mai vitában hangzott el, hanem az elmúlt hetek, hónapok során fórumokon, gyűléseken és minden egyebeken. (Dr. Pusztai Erzsébet közbeszól: Meg négy éven keresztül.) Hogy a Nyugat dicsér bennünket (Közbeszólás a jobb oldalról: Ez csak protokoll!) (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Volt 36 perce beszélni!), és ez nekünk milyen jólesik, mit csináljak, mi is gyarlók, emberek vagyunk, persze hogy jólesik. De hadd jegyezzem meg, higgyék el nekem, minden egyes országban, Magyarországon is a stabilizáció, a reformok végigvitele az nem csupán azért fontos, mert ezt követelik meg a nemzetközi szervezetek, hanem nemzeti érdek, a társadalom, az ország érdeke.

Ha nem csatlakoznánk, nem akarnánk csatlakozni az EU-hoz vagy a NATO-hoz, akkor is meg kellene ezt csinálni. A másik: nincs olyan ország, amely ne mérettetne meg nap mint nap. Méghozzá a teljesítmény alapján. Ilyen világot élünk. Ezt tessék figyelembe venni! És miért rossz az nekünk, önöknek, az országnak, a nemzetnek, ha 1998 tavaszán megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat, mert a megmérettetésnél helytálltunk? Miért rossz ez bárkinek, hogy elismerik a nyugati, a fejlett, a demokratikus államok Magyarország, a magyar nép, a Magyar Köztársaság teljesítményét? (Közbeszólás az ellenzék padsorából: Ezt nem mondta senki.) Van konkrét program. Végig akarjuk vinni a stabilizációt, a reformokat. Végig akarjuk és be akarjuk fejezni a gazdasági átalakulást. Meg akarjuk teremteni az euro-atlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás feltételeit.

És hangsúlyozom, nem folytatunk az elkövetkező hónapokban, évben sem választási kampányt. Nem kell az embereket úgy tekinteni, hogy választási kampánytól a választási kampány között kell megszerezni a bizalmukat. Nem erről van szó, hogy állandóan kampányt folytassunk, hanem tegyük a dolgunkat, aztán majd ha elkövetkezik a kampány, mi is beszállunk. Kérem, ha lehet, kövessék önök is ezt a gyakorlatot!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)