1994–1998 - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


1994–1998 / 1996. évi tavaszi ülésszak / 1996. február 5 (143. szám) /
Napirenden kívüli felszólalók: / HORN GYULA 
HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim!
Engedjék meg, hogy köszöntsem önöket a közel másfél hónapos parlamenti szünet után, amely szünet alatt is fontos események történtek ebben az országban, és egy fontos döntéssorozat időszaka is volt az elmúlt másfél hónap. 
A kormány ezekben a hetekben számba vette az 1995-ben kialakult helyzetet azért is, hogy tudja, hogy pontosan meghatározza az 1996-os, tehát az idei esztendő feladatait. 
Hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát is, hogy mindaz, amit elértünk a múlt évben, egyben az idei év fejlődésének a megalapozását is jelenti. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, hiszen mindaz, ami '95-ben történt és '96-ban történik, gyakorlatilag egy döntő szakaszt jelent az Európai Unióhoz való csatlakozás területén.
Ugyanakkor a kormány azt is figyelembe vette, hogy milyen feszültségek alakultak ki a
lakosság életkörülményeiben, a szociális helyzetben, és megpróbálta megfogalmazni a maga válaszait az e területen jelentkező új kihívásokra. Mindezek kapcsán, azt hiszem, rendkívül fontos, hogy hiteles képet adjunk az ország helyzetéről, megértessük azt, hogy mit teszünk, és azt, amit teszünk, miért vagyunk kénytelenek tenni, vagy mit kell tennünk az elkövetkező időszakban.
Először: le kívánom szögezni, hogy az 1995. év gazdasági-pénzügyi helyzetünkben a
fordulat éve volt. (Zaj jobbról.) Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg: sajnálom, hogy egyes képviselőtársaimat a tények nem zavarják... (Dr. Kövér László: Kék cédula!) ...,
szerencsére viszont a képviselők sem zavarják a tényeket. (Taps a kormánypártok
padsoraiban.) Ez volt az első év hosszú évek óta, amikor a kormány maradéktalanul
teljesítette vállalásait. Az első év volt, amikor végre szakítottunk a sokéves halogatással, ami a gazdasági-pénzügyi helyzetben mutatkozott meg a korábbi években vagy akár az elmúlt másfél évtizedben. (Dr. Kövér László: Az adóelőlegről meg a fogorvosokról beszéljünk egy kicsit!) Az első év volt az 1995. esztendő, amikor közel kerültünk a teljesítmény és a költekezés összhangjához. 
Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselőtársaim, azt is - nem különösebb örömmel, csak tényszerűen állapítom meg -, hogy nem igazolódtak be az önök által fogalmazott jóslatok 1995-re.
Hiszen mi hangzott el '94 végén ebben a parlamentben '95-re vonatkozóan? Hogy a
kormány nem ösztönzi a GDP növekedését, a beruházásokat, nem fog csökkenni a
költségvetési és a fizetési mérleg hiánya, növekszik a munkanélküliség és így tovább. (Zaj a jobb oldalon.) Olyan vélemény is elhangzott a tisztelt képviselőtársaim részéről, hogy illúzió az, amit a kormány 1995-re a privatizációs bevételek terén tervez. Persze elhangzottak olyan vélemények is, hogy '95-ben elszabadul az infláció, és így tovább. 
Azért is tartom ezt fontosnak elmondani, mert '96-ra szólóan is hasonló jóslatok
fogalmazódtak meg, így 1995. december 21-én. 
Nos, mit mutatnak a tények? A múlt évben a GDP 2 százalékkal növekedett. A
költségvetési hiány a pótköltségvetés keretein belül maradt, annál kevesebb lett, 370 milliárd forint. Ennek köszönhetően 1995-ben a költségvetési hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya 6,2-6,5 százalék körül alakult. Az előző évvel, tehát 1994-gyel szemben a tavalyi évben a fizetési mérleg hiánya 2,2 milliárd körül alakult, míg '94-ben ugyanez 3,9 milliárd dollár volt.
Sőt, ez kevesebb is, mint amit mi terveztünk. Különösen fontosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim, azt is, hogy '95-ben egy nagyon jelentős dinamikus fejlődés mutatkozott meg a beruházások, a termelékenység javulása és az export terén. Kiemelkedő év volt a múlt évi a külföldi tőke beáramlása, volumene tekintetében is, hiszen a devizában bejött pénzbeli külföldi tőke összesen közel 4 és fél milliárd dollár volt.
Az önök által is pesszimistának tartott tervvel szemben a 150 milliárdos privatizációs
bevétel végösszege a múlt évre vonatkozóan 474 milliárd forint volt. S ami, gondolom,
különösen foglalkoztatja a lakosságot és nemcsak a képviselőtársaimat, hogy az ország nettó külföldi adósságállománya az elmúlt évben másfél milliárd dollárral csökkent úgy, hogy eközben egyre nagyobb arányú a vállalatok külföldi hitelfelvétele fejlesztések céljára, és visszaszorulóban van a kormányzati, illetve kormánygaranciában vállalt hitelek felvételének volumene. Elértük azt, hogy a külföldi adósságállományunk exporthoz viszonyított aránya '95-ben mintegy 30 százalékkal javult. A devizatartalékunk december 31-én 11,8 milliárd dollár volt, dinamikusan és folyamatosan növekedett, az ország ekkora devizatartalékkal soha nem rendelkezett, és a mostani devizatartalék tíz havi import fedezetéül elegendő. 
Hangsúlyozni szeretném azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy eközben a lakossági
megtakarítások növekedtek, és az infláció a tervezettnél is alacsonyabb ütemű volt, bár így is magas, 28,2 százalék volt december 31-ig bezárólag. 
1995-ben több új munkahely jött létre, mint amennyi megszűnt. És ha már az inflációt
említettem, hadd jegyezzem meg, hogy erre a kormányra hárult az, amit a korábbi kormányzat elnapolt, nem mert vállalni, vagyis az energiaárak és a villamosenergia-áram rendbetétele.
(Dr. Kövér László: Emelésnek hívják ezt magyarul!) 
Meggyőződésem szerint nagyon fontos az, hogy amit '95-ben elértünk, az a növekedés, a szerkezetátalakítás, az ország külső egyensúlya és minden más szempontból ugyanúgy sorsdöntő lesz most és az elkövetkező időszakban is. És hadd jegyezzek meg még valamit, tisztelt képviselőtársaim. Én a magam részéről természetesen nem számítok semmiféle korrekciókra, módosításokra az önök jóslataival kapcsolatban, ilyet nem is lehet elvárni. De azt szeretném, hogy támogassanak bennünket azokban az erőfeszítésekben, amelyek a arlamenti munkánkban szükségesek. Ehhez viszont kérem a tisztelt ellenzék konstruktív
hozzáállását. 
Nagyon fontosnak tartom továbbá azt is, hogy komoly előrelépésre került sor az elmúlt
esztendőben a pénzügyi, gazdasági szektorban a liberalizáció teljeskörűvé tétele érdekében,
és azt - ami kevés hangsúlyt kapott -, hogy 1996. január 1-jével a forint konvertibilis lett,
legalábbis a folyó fizetési teljesítésekben. 
Mindaz, ami a privatizáció terén történt, azért is fontos, hiszen '95 végén a GDP közel 70
százalékát a magánszektor adta. 
Mond-e mindez valamit a lakosságnak vagy sem? Joggal tesszük fel a kérdést, és önök is,
képviselőtársaim, gyakran megfogalmazzák az ezzel kapcsolatos aggályaikat. Mindenképpen
mond valamit a lakosságnak is az, hogy Magyarország 1996 elején dinamikusan halad előre,
hogy biztonságosabb lett a helyzetünk és nem fenyeget fizetésképtelenség, egyensúlyborulás
vagy az adósság robbanásszerű növekedése. Más szóval fogalmazva: ténylegesen mondja
nekünk azt, hogy érdemes volt azokat a megszorításokat megtenni és egyes rétegekben azokat
az áldozatokat vállalni, amelyek az ország dolgainak rendbetétele érdekében
elkerülhetetlenek. 
Engedjék meg, hogy megemlítsem, miként vélekedik a külföld, nemzetközi partnereink az
ország helyzetéről. (Dr. Kövér László: A moszkvai elvtársak!) Ezeket a véleményeket először
is a következőkben lehet összefoglalni: Magyarország egy reménytelen helyzetből tört ki és
hajtott végre fordulatot. Másodszor: az átalakulás mélységét, jellegét és irányait tekintve
Magyarország - mondhatni - visszaszerezte vezető szerepét a közép-kelet-európai régióban.
(Mozgás és zaj a jobb oldalon.) És harmadszor: nagyon fontos eredménynek tartják, hogy a
radikális változások és reformok nyomán, a kormány intézkedései mellett is, sikerült
megőrizni az ország politikai stabilitását. 
Engedjék meg, hogy röviden szóljak a privatizációval kapcsolatban, hiszen ez
mindannyiunkat érint, az ország minden lakosát, és érinti a tisztelt ellenzéket is, nemcsak a
kormánykoalíciót. Annál is inkább, hiszen sok vita, véleménykülönbség stb. volt a bevételi
többlettel, de más kérdésekkel kapcsolatban is - nem egyszer foglalkozott ezekkel az
ügyekkel ez a Ház. Egyébként előre kívánom bocsátani, hogy az érdekképviseleti
szervezetekkel, az ellenzékkel, az ellenzék tisztelt képviselőivel a kormánykoalíció is kész és
magam is kész vagyok véleménycserét folytatni, befogadni az értelmes javaslatokat a
privatizációs többletbevétel felhasználásával kapcsolatban. 
De amiket hangsúlyozni szeretnék a privatizációval összefüggésben, azok a következő
kulcsfontosságú elemek. Először: 1995 döntő és mondhatni egyedülálló előrelépést jelentett a
privatizáció terén, ami összegezve azt fejezi ki, hogy eljutottunk a privatizációs folyamat
befejező szakaszához. Aki elgondolkozik a végbement változások kapcsán, az nyugodtan
nevezheti ezt történelmi léptékű változásnak. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Számszerűsítve:
míg '90 és '94 első féléve között - tehát amíg a korábbi kormányzat volt hatalmon - összesen
323,6 milliárd bevételt értek el - tehát '94 első félévének végéig -, addig '95-ben ennek a
bevételnek az összege, mint említettem, 474 milliárd forint volt. 
Ami a kiadásokat illeti - és ez a második fele -, 1990 és '94 első féléve között a privatizációs
bevételek nagyobb részét a költségvetéssel összefüggő kiadásokra fordították. '95-ben a
bevételnek mintegy a fele kapcsolódik a közvetlen költségvetési területhez. 
(15.20)
Harmadszor - ez már '96-ot érinti -: ez a kormány teljesíti azokat a kötelezettségeket,63
amelyek több éve nem kerültek teljesítésre. (Szórványos taps a bal oldalról.) Melyek ezek? És
ezt azért szeretném, tisztelt képviselőtársaim, aláhúzni, hiszen amit teljesítünk, valahol
társadalmi juttatásoknak is minősíthetőek. Hiszen miről van szó? 86 milliárdot biztosítunk a
területi önkormányzatoknak, a területi önkormányzatok felé korábban vállalt kötelezettségek
teljesítésére - 86 milliárd forintot! 60 milliárd forintot a társadalombiztosítási
önkormányzatoknak; 80 milliárd forint összegű csomagot az eredeti, az elsődleges
kárpótoltaknak; továbbá reorganizációra, a Munkaerőpiaci Alap feltöltésére stb., ami
ugyancsak törvényben rögzített kötelessége és feladata a kormánynak. Hangsúlyozni
szeretném: '96, '95 az első olyan időszak, amikor a határon túl élő magyarsággal szemben vállalt kötelezettségeket a kormány teljesíti - a mostani kormány.
Rendkívül fontos elem továbbá - és ez a negyedik -, hogy az egész privatizációs
folyamatban felértékelődött az állami vagyon. Tehát nem elkótyavetyélésről, áron aluli
értékesítésről, hanem a kialakult árfolyamoknak megfelelően egy nagy fölértékelődésről van szó. Ez azért is fontos, mert mintegy 850-900 milliárd forint értékű állami vagyon vár még privatizálásra - legalábbis, amit privatizálására szánunk. 
És hadd jegyezzek meg valamit: ebben a házban is elhangzott gyakran, hogy milyen
politikai veszélyeket rejt, úgymond, magában mindaz, amit a kormány tett a stratégiai
ágazatok privatizálása terén. Nos, a villamos energia, a gáz stb. -szolgáltatók és -termelők privatizálásával kapcsolatban az államnak és a mindenkori kormánynak meghatározó szerepe marad az ellátás biztonságában, a fejlesztésben, az árak, továbbá az új cégek vagyoni változásának, tevékenységi körének a megváltoztatásában az úgynevezett aranyrészvényen keresztül. Tehát szó sincs arról, hogy az állam vagy a mindenkori kormány kiszolgáltatott helyzetbe kerülne az új, privát tulajdonosokkal szemben. Ezt nagyon fontos politikai kérdésnek tekintjük.
Nos, a privatizáción túlmenően említésre méltónak tartom azt is - önökkel együtt, tisztelt
ellenzék -, hogy 1995-ben túljutottunk, rendeztünk évek óta húzódó ügyeket is. Gondolok mindenekelőtt a médiatörvényre; gondolok arra, hogy első ízben alkotott a magyar parlament hat olyan környezetvédelmi törvényt, amely összhangban van nemzetközi partnereink, mindenekelőtt az Európai Unió követelményeivel; vagy gondolok a közbeszerzésre, más területen a nemzetbiztonsági törvény megalkotására és így tovább.
Mindez, amit tettünk és tenni kívánunk, rendkívül fontos az Európai Unióhoz való
csatlakozás jegyében. Mint említettem, az idei év a csatlakozás előkészületeinek befejező szakaszaként könyvelhető el. Mit jelent ez? Az, amit Madridban elhatároztak az Európai Unió tagállamainak csúcsvezetői, azt jelenti, hogy a tizenkét társult ország egyenlő esélyű starthelyzetből indul a csatlakozási tárgyalások felé. Az Európai Unió Bizottsága kapta azt a feladatot, hogy jelentést készítsen külön a jelentkező országokról, azok helyzetéről. Ez a felmérés azt jelenti, hogy beható elemzést, jelentést készítenek az ország politikai, társadalmi, jogi, gazdasági, szociális, pénzügyi, környezetvédelmi, kulturális, oktatási és biztonságpolitikai helyzetéről. 
A tárgyalások előkészítése és a jelentés minél jobb összeállítása jegyében határoztuk el a kormány integrációs kabinetjének és stratégiai munkacsoportjának felállítását. Tekintettel arra, hogy ez nem szűk kormányzati érdek, hanem országos, mondhatni, nemzeti érdek, én a következőt ajánlom fel ezzel összefüggésben a tisztelt parlamentnek: az integrációs kabinet és a stratégiai munkacsoport fontosabb megállapításairól, anyagairól, tárgyalási javaslatairól időről időre tájékoztatnánk az Országgyűlés vezetését, vagyis tisztikarát, a hat parlamenti párt frakcióvezetőjét és az Országgyűlés állandó bizottságainak elnökeit. Ez két szempontból is
fontos. Az egyik, hogy rendkívül szükséges valamiféle egységes, közös nyelv megtalálása az ország helyzetének értékelésében és szándékainkról; a másik, hogy úgy ítélem meg, hogy nagyon sok olyan feladat vár még az Országgyűlésre az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében, amelyeket csak együttes erőfeszítéssel tudunk megoldani. Én kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ebben legyenek konstruktívak.
Továbbá a parlament elé kívánjuk hozni 1996-ban a mezőgazdasági támogatás rendszerét...
(Moraj a jobb oldalon.).., ahol szükséges, módosításokkal. De figyelembe kell valamit venni: ennek a kormánynak a feladata ugyancsak, ami '94 elejétől rászakadt - már júliusban, de az év elején határozták el -, hogy hogyan és miképp lehet a támogatási rendszert hozzáigazítani a nemzetközi követelményekhez. 
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy valamiféle együttműködés alakuljon ki az államháztartási reform megvalósítása jegyében és érdekében. 
Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt év december 21-én kivétel nélkül megkapták a Világbank szakértői elemzését, azt a semleges szakmai értékelést, amely sorra veszi a költségvetési szféra egyes területeit, bizonyos területeken ajánlásokat tesz, de ami a lényeges: megerősíti azt, hogy az ország talpraállításának végigviteléhez nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú az államháztartási reform végigvitele. Ennek első koncepciója olyan, amit a kormány tárgyal, és azt követően szeretnénk önökkel is megbeszélni: 1996. március 31. Ez különösen fontos az egészségügy, a nyugdíj, az oktatás, az önkormányzatok és a kultúra terén; mint ahogy az is fontos, hogy az átmeneti időszakra, az új rendszerek beépítésére mindenképpen költségvetési
forrás biztosítása is szükséges.
Amit még a szíves figyelmükbe akarok ajánlani: ez a szociális feszültségek kezelése. Úgy ítélem meg, hogy súlyos kihívások jelentkeznek, súlyos kihívásokkal szembesülünk, különösen az egészségüggyel vagy a nagycsaládosokkal kapcsolatban. Elhangzottak olyan vélemények is ebben az ügyben, hogy amit például az egészségügy terén elhatározott a kormány, azt nem fontolta meg, hogy kapkod, hogy ide-oda tángálunk és így tovább.
Hangsúlyozni szeretném, hogy igazából az érdemi megoldást az államháztartási reform fogja jelenteni. Azt azonban hadd jegyezzem meg: ez a kormány - és személy szerint én is - vállaltuk kezdettől fogva a folyamatos kiigazítások szükségességét. Hadd tegyem még hozzá - szubjektív alapon ugyan, de ez az igazság -: csak egy erős kormány engedheti meg magának, hogy ésszerű kiigazításokat alkalmazzon. (Moraj és derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Torgyán József: Akkor nagyon erősek lesztek!) Hogy milyenek leszünk, Torgyán úr, azt még nem tudom megmondani, de nem leszünk rosszabbak önöknél... (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
Az egészségüggyel kapcsolatban csak két dolgot szeretnék aláhúzni. Az egyik az, hogy amit február 1-jén a kormány eldöntött, az tulajdonképpen enyhítést jelent, az ország helyzetének megfelelő, a költségvetési lehetőségeinknek megfelelő enyhítést az egészségügyi kiadások növekedése terén. A másik: mindaz, amit elhatároztunk a múlt csütörtökön, az már reform jellegű lépéseket is kifejez; mégpedig olyan reform jellegű lépéseket, amelyekkel megpróbáljuk kialakítani a rászorultsági elv érvényesítésének technikáját. Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint ahogy ezt gondolják. Ez nem jelszavak kérdése, hanem konkrét és nagyon széles körű szakmai munka kérdése.
Én ezekkel összefüggésben csak egyet kérek önöktől: hogyha elismerik a kormánynak azt a helyzetét, hogy kényszerpályán mozog - az elért eredmények ellenére is -, azt szeretném, hogyha segítenének ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában.
Szerettem volna aláhúzni, hogy a kormány elhatározott szándéka a kijelölt irányok mentén való haladás, hogy változatlanul érzékeny az ország egyensúlyi helyzete.
És hadd mondjak még valamit: egyszerűen izgatást, vagy zaklatást, vagy heccelést, vagy nem tudom mit jelent, amikor úgy fogalmaznak egyesek, hogy például ez a kormány elsorvasztja az oktatást. '96-ban lényegesen többet biztosítunk a közoktatás normatív rendszerében. Sokkal többet biztosítunk fejlesztési célokra - ez így volt '94-ben, '95-ben, de '96-ban is -, mint az előző években. És nem véletlen, hogy mindannak ellenére, amit - a reformokat - például a felsőoktatásban kívánunk tenni, együtt a hallgatókkal és együtt a szakmával, a tanárokkal, nem hogy nem csökkent, hanem növekedett a '95-ös őszi tanévtől kezdődően a főiskolákra és egyetemekre beiratkozottaknak a száma. Amivel külön foglalkozik a kormányzat, az a kultúra, az alkotás, a művészet képviselőinek támogatása. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt két irányban gondolkozunk, illetve két irányban kívánjuk a terveinket kialakítani és megvalósítani. Az egyik: a művészek, a kultúra képviselői számára támogatás és kedvezmények biztosítása. Másfelől, amit a kormányzat tehet, hogy lényegesen javítja a kultúra művelőinek a feltételeit: új színházzal, múzeummal, irodalom házával, hangversenyteremmel és egyebekkel. Mint ahogy érdemben foglalkoztunk
a sport- és más területeken kialakult válságok kezelésével is.
Én a magam részéről, tisztelt képviselőtársaim, kész vagyok ezekről is véleménycserét
folytatni önökkel. Gondolok itt például a közigazgatási reformra, amely megint csak nem
szűk pártpolitikai érdek. Azt hiszem, egy közigazgatási reform hosszú évekre szólóan
meghatározza az ország közigazgatásának helyzetét.
Elhangzottak többször olyan vélemények is az elmúlt esztendő alatt - például a tisztelt
Fidesz részéről -, hogy ez a kormány nem folytat társadalmi párbeszédet. Hadd jegyezzem meg, hogy ebben a tekintetben is áttörést jelent a '95-ös év, és '96-ban ez tovább folytatódik.
(Derültség a jobb oldalon.) Első ízben sikerült egy hároméves megállapodást kötni a
MÁV-val, azzal az államvasúttal, amelyben a bérek, a munkakörülmények összhangba
vannak hozva a MÁV belső átalakításának követelményeivel. Tehát ez rendkívül fontos, hogy nem valamiféle elvtelen alku, hanem kölcsönösen vállalt kötelezettség is van a jobb gazdálkodás érdekében. Ez vonatkozik a '96-ra megkötött bérmegállapodásra, ez vonatkozik arra, hogy a kormány kész egy hároméves megállapodást kötni a többi munkavállalói szervezettel, és kész az érdekegyeztetés korszerűsítésére, miként velük együtt akarjuk kimunkálni az államháztartási reformot, vagy legalábbis konzultálni róla.
Még két dologról szeretnék röviden szólni. Az első, amivel önök is foglalkoztak
nyilatkozatokban vagy tavaly decemberben elmondott beszédeikben: elhatározott szándékom, hogy a kormányzat belső struktúráján ebben a parlamenti ciklusban további változtatásokat nem hajtunk végre. (Moraj a jobb oldalon.) Köszönöm, hogy ez örömöt váltott ki az önök oldaláról.
Ugyanakkor természetesen a kormányzat működésében további javítások szükségesek, és ezek megvalósítása érdekében a Miniszterelnöki Hivatalban megtörténtek azok a változtatások, amelyekről már a nyilvánosságnak szóltunk.
A kormánnyal, a koalíciós együttműködéssel kapcsolatban hadd jegyezzek meg valamit. Az első: olyan kormány nem lesz, ebben az országban különösen, hogy abban - miközben az öröklött válságot kénytelen kezelni, az átalakulást vezényli - ne legyenek viták. Viták vannak, lesznek, miként ellentétek is. De tény, hogy együtt kínlódjuk ki a válaszokat. Azokat a válaszokat, amelyekről közismert, hogy nem sztereotípiák, és amelyeknek nincsenek előzményei, nincsenek nemzetközi modelljei e válaszoknak a kimunkálására.
Hangsúlyozni szeretném ezzel összefüggésben, hogy a kormányzat tudatában van annak a veszélynek, hogy Magyarország területi és szociális értelemben kettészakadhat. Ezt a kettészakadást mi nem kívánjuk tétlenül nézni, és a már említett módon is, de a következőkben vagy továbbiakban is ezzel foglalkozni kívánunk.
A másik, ami a külkapcsolatainkat, külső dolgainkat illeti. Hangsúlyozni szeretném, tisztelt képviselőtársaim: nemzeti érdekünk, a leghatározottabb nemzeti érdekünk, hogy ez a régió, amelyben élünk, a béke és az együttműködés szférája, területe legyen. Az Európai Unióhoz való csatlakozás és minden más nemzetközi törekvésünk alapfeltétele, hogy jó viszonyban legyünk a szomszédokkal és a többi környező állammal. Előfordulhatnak módosítások, hiszen a helyzetek is változnak. De az alapvető iránytól, alapvető céljainktól nem térünk el.
Nekem meggyőződésem, hogy mindaz, amit teszünk a határon túl élő magyarság érdekében, akár itthon, akár külföldön, nemzetközi kapcsolatainkban, az jelenti az igazi támogatást a számukra.
Befejezésül annyit, hogy mindaz, ami történt Somogy megyében - a taszári amerikai bázis létrehozása -, nemzetközi partnereink részéről úgy ítéltetett meg, hogy Magyarország nyújtotta a legnagyobb támogatást a boszniai béketeremtéshez. Ez a civilizált világ egybehangzó véleménye. (Dr. Gáspár Miklós: Mit kapunk cserébe?) Én nem tudok ezért kiutalni önnek egypár ezer forintot.
A másik, hogy az, amit a mieink vállaltak ott, most, Horvátországban, Okucaniban, aminek a feltételeit kitűnően megszervezték, megteremtették, azt is jelenti, hogy amit a mi magyarjaink vállaltak a parlamenti döntés alapján, személyes meggyőződésem szerint, teljesíteni tudják. Ez egyaránt vonatkozik az általuk vállalt munkára és a biztonságuknak a szavatolására. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a bal oldalon.)
HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgatva a
felszólalásokat engedjék meg, hogy néhány elhangzott dologra reagáljak. 
Először: bevallom őszintén, engem meglepett Szabó Iván felszólalása, hiszen ő volt már pénzügyminiszter. Itt van egyébként nálam egy közlemény, mert én gondosan
tanulmányoztam az előző kormány dokumentumait, megnyilatkozásait. Ebben például '94 nyarán felhívja a figyelmet, hogy minden áron meg kell állítani a fizetési mérleg romlását, az egyensúly további rosszabbodását és így tovább. Hát aztán vagy nem volt kellő akarat, vagy nem volt kellő ideje a tisztelt előző kormánynak.
 De előszedtem azt, hogy mit mondtak például az államháztartási reformmal összefüggő kérdésekről. Olyanok hangzottak el annak idején, hogy a szociális ellátórendszert át kell alakítani, ésszerűsíteni kell a központi költségvetési szerveket, hogy a felsőoktatásban javítani kell az oktató-hallgató arányt, nem lehet úgy hagyni, ahogy a korábbi években volt, hogy szükség van a tandíj bevezetésére, meg kell szüntetni az ingyenes juttatásokat és így tovább, és így tovább. 
Egyébként szeretném hozzátenni, hogy ugyanezek szerepeltek nagyjából, ha nem is azonos szöveggel, a Fidesz korábbi meghirdetett programjában is. 
Azért csodálkozom, mert Szabó Iván és tisztelt többi képviselőtársam ugyanúgy tudja,
tisztában van vele, hogy ez nagyon komoly átalakítás és áldozatvállalás nélkül nem megy.
Önök ezt jórészt nem merték vállalni abban a reményben, hogy így talán jobb eredményt érnek el a '94-es parlamenti választásokon, s így ez ránk hárult. Ez az egyik. Én csak megértést kérek ezzel összefüggésben és nem kellene az amúgy is zaklatott, amúgy is nyomott hangulatú embereket - hogy úgy mondjam - még cukkolni.
A másik - ez csak egy közbevetett megjegyzés - ez év januárjában az egyik MDF-es vezető részéről elhangzott, hogy tragikus politikai, gazdasági helyzet van az országban. Ez igaz, csak az időpont téves, mert ez '94 januárjára vonatkozik... (Derültség, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)... akkor kellett volna ezt mondani. 
Az említett mezőgazdasági támogatással kapcsolatban hadd mondjak valamit. Erre
próbáltam röviden utalni azzal, hogy ide jövünk a parlament elé. Igen. Sajnos önök nem valós adatokról tájékoztatták a nemzetközi szervezeteket. Vért kell izzadni, hogy helyre rakjuk azt a dolgot, ami '94... (Közbeszólások a jobb oldalról.)... elején történt, helyre kell rakni, és sajnos ez is zavarja a mezőgazdasági támogatás előbbrevitelének ügyét. Én nem felemlegetni akarom, csak azért szeretném az önök szíves figyelmét felhívni erre, mert nagyon sok minden még most is visszaköszön, ami az előző négy évnek, de hozzá szeretném tenni, ami az előző évtizedeknek is a sara. (Rusznák Miklós: Meg az előző négy évtizedé!) Így van!
Torgyán József Képviselőtársam! Ön már augusztusban emlegetett nekem egy programot és utána azt mondotta, hogy a jubileumi kongresszusukon vagy ünnepi ülésükön fogja kifejteni.
Én nagy figyelemmel kísértem az ön beszédét, de én abban nem találtam semmit. Lehet, hogy ebben a kötetben lesz egy-két gondolat, már az is hasznos, ha valamilyen gondolatot találunk.
(Derültség a bal oldalon.) Egy dologra azonban felhívnám a szíves figyelmét! A Világbankkal kapcsolatban az államháztartási reform összefüggéseiről beszéltem. Én elolvasom ezt. Egy kérésem van. Olvassa el ön is azt, amit december 21-én önnek is megküldtem, vagyis hogy mit mond a Világbank szakértői elemzése az államháztartási reformokról. Utána cseréljünk véleményt ezekről a dolgokról.
A Fidesz tisztelt képviselőivel kapcsolatban hadd mondjak valamit! Engem nem lep meg ez a retorika. Most már önök szeretik a szakszervezeteket... (Derültség a bal oldalon. - Dr. Trombitás Zoltán: Ezt senki sem mondta!)... korábban nem. Szeretik a nyugdíjasokat, kedvelik az egyházakat. Együtt voltunk az ellenzéki időben, és emlékszem az akkori felszólalásaikra, amelyek nagyon tetszettek akkor. (Tirts Tamás: Fodor Gábor már átült!) Azt követően annyi félfordulatot tettek, hogy lassan már körbe fordulnak. (Derültség, taps az MSZP padsoraiból.) 
De amit komolyan szeretnék kérni tisztelt képviselőtársaim, az két dolog. Az egyik az, hogy döntse el mindenki, beleértve az ellenzék tisztelt képviselőit is, hogy akarjuk-e közösen az ország felzárkózását vagy sem, akarjuk-e a fejlett országokhoz való felzárkózását. Ez pedig reformok nélkül nem megy! Márpedig nincs ország, amely radikális reformokat végre tudna hajtani áldozatok nélkül! Ezt önök ugyanúgy tudják, mint mi. Nem hiszem, hogy ez a koalíció, vagy benne az MSZP ne tanúsítana érzékenységet az áldozatok, a szociálisfeszültségek, a rászorultak iránt. 
Ha akarjuk ezt a felzárkózást, akkor nagyon szeretném, hogy szorítsuk háttérbe a szűk
pártpolitikai szempontokat és érdekeket. 
A másik: döntsék el azt is, hogy az elhangzottak, az eddig elhangzottak vagy az
elkövetkezők alapján mi az, miben közös nevezőt tudunk találni. Mi, a kormánykoalíció
képviselői partnerek vagyunk ebben. Én ígéretet teszek arra, hogy minden hasznosítható javaslatukat, kezdeményezésüket érdemben megvizsgáljuk, és amit lehet, megvalósítunk.
Hangsúlyozni szeretném, Isépy Tamás képviselőtársam, hogy ebben a koalícióban, ebben az MSZP-ben semmiféle ideológiai vagy politikai kényszer nem jelentkezik, és semmiféle kényszert senki felé nem kívánunk és nem fogunk alkalmazni, mint ahogy ebben a koalícióban és - a saját pártom nevében mondom - ebben a Magyar Szocialista Pártban semmiféle közös vagy egyéni revansvágy nem létezik. (Dr. Kövér László: Á, nem!) Igen
Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Toleranciát nem nekünk, hanem tőlünk lehet tanulni. 
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon. - Derültség a jobb oldalon.)