1994–1998 - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim!

Kapcsolódva ahhoz, amit a házelnök elmondott, én is úgy ítélem meg, hogy időről időre szót kellene váltanunk a parlament munkájáról. Különös tekintettel azokra a sokrétű és nehéz feladatokra, amelyek előttünk állnak még a nyári szünet után s legfőképpen ősszel. Én nem kívánok szólni arról, hogy éleződik a parlamentben a légkör, a vita, időnként eldurvul a hangnem, én arról kívánok szólni, hogy valóban rendkívül fontos, hogy azoknak az aggályoknak az ügyében, amelyek fölmerülnek a törvényhozás munkájával összefüggésben, közösen tegyünk valamit. Annál is inkább, hiszen ez az Országgyűlés hoz olyan döntéseket, amelyek meghatározó jelentőségűek az ország helyzete és jövője szempontjából.

Múlt héten zajlott az európai országok parlamentjei elnökeinek tanácskozása, s ott is aláhúzták annak fontosságát, hogy folyamatosan működtetni kell és biztosítani, különösen az átalakulóban lévő országokban, a határozott jogszabályalkotást. Engedjék meg ezzel összefüggésben, hogy néhány olyan konkrét kérdésről szóljak, amelyekkel az elkövetkező és a jelen időszakban is foglalkozunk. Először is az államháztartási reformmal kapcsolatban.

Mint ismeretes, új jogszabályok megalkotására van szükség olyan nagy jelentőségű területeken, mint az egészségügy, a nyugdíj, a közoktatás, a felsőoktatás, és ősszel pedig napirendre kell hogy tűzzük a helyi és területi önkormányzatok finanszírozásával, működésével, a közigazgatási reformmal és más, ugyancsak az államháztartással összefüggő kérdéseket.

Azt hiszem, aki egy kicsit foglalkozik ezekkel az ügyekkel, tudja, hogy körülbelül tíz év óta napirenden vannak ezek a kérdések, miközben első ízben foglalkozik ebben a szakaszban a Magyar Országgyűlés ezekkel a konkrét kérdésekkel. Miként tudják azt is, hogy nagyon bonyolult, összefüggő rendszerekről van szó, amelyben természetesek lehetnek a viták, az ellentétek.

Ezzel kapcsolatban elhangzott olyan ellenzéki megnyilatkozás is, mely szerint gyakorlatban a Kádár-rendszer restaurálása folyik. Megítélésem szerint, aki ilyet mond, nincs tisztában a folyamatokkal, a politikával és mindazzal, ami a demokratikus intézményrendszer működésével függ össze. Ezt azért szeretném aláhúzni, hiszen lényegében a régi rendszer maradványainak lebontása, megszüntetése van napirenden az államháztartási reform egyes részterületeiben.

Tehát pont ellenkező a folyamat, mint ahogy azt egyes képviselők, ellenzéki képviselőtársaim állítják. Arról van szó, hölgyeim és uraim, hogy a paternalista, teljesítménnyel alá nem támasztott állami működéseket, állami feladatokat kell hozzáalakítanunk a kor mai követelményeihez. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mindaz, amit most teszünk, benne van a kormányprogramban. Ugyanakkor azt is szükségesnek tartjuk az államháztartás reformjával összefüggésben, hogy a társadalom sok tagja, az állampolgárok egy része vesztesnek érzi magát ezeknek a várható intézkedéseknek a következményeként.

De tudjuk, hogy itt lényegében csak keretekről van szó, jogszabály alkotta keretekről.  Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a kormány, az Országgyűlés be tudja mutatni a94 lakosságnak azt, hogy mit nyerhet az ország, illetve mit veszíthetnek az egyes állampolgárok az államháztartási törvénnyel összefüggő jogszabályalkotás, új rendszer terén. Azt, hogy mibe kerül egy jól működő egészségügyi, nyugdíj- és egyéb ellátási rendszer. De azt is be kell mutatnunk, hogy a reformok keretében, következtében milyen fejlesztési, modernizálási lehetőség nyílik az egyes intézményekben, beleértve az intézményeknél az állami közreműködést és támogatást. A második dolog: elhangzottak ezekben a hetekben olyan megnyilatkozások is, hogy ma az ország helyzete rosszabb, mint két évvel ezelőtt. (Közbeszólás a jobb oldalon: Így van!)

Feltehetően az mond ilyet, aki nem ismeri vagy nem akarja ismerni a tényeket, a valós helyzetet. Mert nyilvánvaló, hogy a makroszintű pénzügyi, gazdasági mutatók lényegesen jobbak, mint 1994-ben voltak.  Hadd említsem meg: az államháztartási, költségvetési hiány közel felére csökkent, illetve csökken az elmúlt két évben. Rendkívül gyors ütemű, látványos javulás megy végbe a fizetési mérleg helyzetében. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a külső államadósságnak a tömege közel felére, jelentős mértékben csökkent úgy, hogy eközben nőttek az ország devizatartalékai.

Az elmúlt két évben bejövő működőtőke közel 40 százaléka annak, ami az előző években összesen bejött ebbe az országba. És az sem elhanyagolható körülmény, hogy Magyarország az egyetlen állam a közép-kelet-európai térségben, ahol megszűnt a lakosság korlátozása a devizavásárlásban. Ez is a helyzethez tartozik.

Tudom, hogy a lakosság, a közvélemény, az állampolgárok számára nem egyértelmű lefordítani a makroszintű mutatók javulását a mindennapi helyzetükre - és ez nagy kihívást jelent. Persze aki gondolkozik, az tudja, hogy csak az ország pénzügyi, gazdasági helyzetének javulása, főbb mutatói teremtenek lehetőséget az életkörülmények javítására. Úgy ítélem meg, hogy 1996 kora nyarán elérhettük azt, hogy az ország pénzügyi, gazdasági helyzete nem kritikus. Különleges beavatkozásokra nincs okunk és nincs is módunk. A június 4-ei, közgazdászokkal folytatott tanácskozáson is elhangzott az a megállapítás, hogy nincs szükség a fogyasztás további megszorítására. (15.10)

Biztosítva van az ország pénzügyi vagy pénzügyeinek menedzselése. Miként az is rendkívül fontos, hogy a jelenlegi tendenciák alapján megalapozott az ország gazdaságának átalakulása. Ugyanakkor szeretném hozzátenni - és ez a jogszabályalkotást, a parlamenti munkát is befolyásolja - a következőt: mindezek az eredmények akkor válhatnak tartóssá, ha folytatjuk a stabilizációs lépéseket. Különben a folyamat törékennyé válik.

Köztudott, vagy legalábbis sokak számára tudott, hogy változatlanul rendkívül magasak a költségvetés kamatfizetési és járulékfizetési kötelezettségei, '96-ban legalább 560 milliárdot kell erre fordítanunk. Azt is tudják, hogy a kormányzatnak, az államnak meglehetősen korlátozott szerepe van az antiinflációs politika vitelében. De mindenképpen célul tűztük ki és meg akarjuk valósítani, hogy évenként legalább 5 százalékponttal tudjuk az árakat mérsékelni.

Az is nyilvánvaló, hogy az elkövetkező gazdaságpolitikát egy exportvezérelt, beruházásokon alapuló GDP-növekedés teremtheti meg. S éppen ezért úgy ítéljük meg, hogy további átcsoportosítások szükségesek a gazdasági növekedés ösztönzésére, megalapozására. Nyitott kérdés, megoldatlan számunkra, hogy hogyan lehet továbbra is megakadályozni a reálbéreknek a csökkenését. 95 Mindez azért is fontos, mert igen nagyok a nemzetközi elvárások és a kormánnyal, a parlamenttel szemben felmerül állandóan az a kérdés, hogy mennyiben vagyunk szavatartók. Nagyon jó dolog, hogy a 27 fejlettek, az OECD-tagállamok sorába kerültünk, jó, hogy elértük a hároméves megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal, de ugyanakkor ezek nagyon komoly kötelezettségeket is hárítanak ránk.

Olyan kötelezettségeket, amelyekből egyértelmű, hogy könnyű elveszíteni a bizalmat, de nagyon nehéz visszaszerezni. (Moraj.) Hangsúlyozni szeretném mindezekkel összefüggésben, bármennyire éleződik itt a koalíció, az ellenzék között a viszony vagy a hangnem, a kormány nem fogja hagyni kizökkenteni magát.  Hajthatatlanok vagyunk a stabilizációs program és az államháztartási reform végigvitelében, hiszen ez is szükséges ahhoz, hogy biztonságot, kiszámíthatóságot teremtsünk a gazdaság és a társadalmi közélet számára. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne érzelmi alapon való politizálás uralja el a Magyar Országgyűlést. El kell döntenünk, méghozzá ezekben a napokban az alkotmánykoncepció vitája keretében is, hogy szükséges-e új alkotmány, miként és hogyan kívánjuk a parlamenti képviselők választását, akarunk-e egyáltalán és miként változtatásokat.

Meggyőződésem szerint sehova nem vezet, ha a ciklus felénél már választási kampányt folytatunk. Sokkal fontosabb lenne az ország dolgaival törődni. Én úgy érzékelem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék keresse a helyét a mai közéletben és a parlamentben.  Hangsúlyozni szeretném, mi a magunk részéről nem vagyunk érdekeltek semmiféle ellenzéki válságban. Nem jó. A parlamentnek se, nem jó az országnak se. (Moraj. - Zaj.) Hangsúlyozni szeretném, nem használ a Magyar Köztársaság tekintélyének sem. Nem jók az obstrukciók, a hazugságok és a legkülönbözőbb csúsztatások. Annál inkább se jók, mert ezeken keresztül, ezeknek köszönhetően sok időt, energiát és teljesítményt pazarolunk el. Én teljesen logikusnak tartom azt a törekvést, hogy az ellenzék egységet teremtsen soraiban, egymás között. Ez nyilvánvaló, és ezt figyelemmel is kísérjük. De szeretném azt is aláhúzni, hogy ezt azért nem jó a kormányzati hibákkal magyarázni, vagy a kormányzati hibákra való hivatkozással magyarázni.  Meg kell mondanom, én több hibáról is tudnék önöknek számot adni, mint amit felvetettek.

Azért két dolog szolgáljon a mentségünkre; az egyik az, hogy ezeket a hibákat korrigáljuk, másfelől pedig az, valóban egy járatlan úton haladunk. Nagyon sok mindent lépésről lépésre kell kikísérletezni. Mindezt azért szeretném aláhúzni, mert én a magam részéről nyitott vagyok minden olyan kezdeményezésre, javaslatra, amely párbeszédre, egyetértésre, netán megállapodás elérésére irányul a koalíció, a kormány és az ellenzék között. (Zaj az ellenzéki padsorokból.)

Ilyen lehet például az államháztartási reformmal összefüggő egyes területek, vagy az Európai Uniónak adandó válaszok, illetve, ami a későbbi időszakban a csatlakozás szempontjából rendkívül fontos, az Európai Unió bizottságának a jelentésével összefüggő feladatok, tapasztalatok megvitatásán.  Tisztelt Ellenzék! Most azért fordulok önökhöz, mert én parlamenti döntés nélkül is kész vagyok elszámolni a kormányzati kötelezettségvállalásokról. (Morajlás az ellenzéki padsorokból.) Ne forduljon az elő, ami az előző ciklusban történt, hogy néhány hónappal a választásokat megelőzően kerüljön ilyen elszámolásra sor. Mi készek vagyunk elszámolni, a magam részéről minden olyan kötelezettségről, amelyet a kormány vállalt. Tisztelt Képviselőtársaim! Szíves figyelmükbe ajánlok valamit. Ez az ország 1987-88 óta általa még nem kipróbált, járatlan úton halad. S ugyanakkor fejlődik, megőrizte a politikai stabilitását s a társadalmi békéjét. Ez is alapja, s egyben oka is lehet annak, hogy normálisabb viszonyt teremtsünk, és próbáljunk együttműködni ott, ahol lehet.

Köszönöm szépen. (Erős taps az MSZP padsoraiból.)