1994–1998 - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 6 (171. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés!

Valóban országos ügyről kívánok szólni, mindannyiunkat érintő kérdésről. Mégpedig arról, hogy most, 1996 tavaszán egy új szakasz kezdődött el Magyarországnak az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozása terén. Nyugodtan mondhatom, mindaz, ami ezekben a napokban történt, gyakorlatilag visszafordíthatatlanná teszi a csatlakozás folyamatát. Természetesen ennek is van feltétele, mégpedig az, hogy a társadalom, az ország továbbra is támogassa a demokrácia és a gazdaság építését. Nos, most megkezdődik az Európai Unió részéről Magyarország helyzetének, teljesítményének és tagsági érettségének konkrét vizsgálata. Mint ismeretes, április 26-án átvettük azt a 159 oldalból álló kérdőívkötetet, amely átfogja az egész társadalmat, gazdaságot, és amelyre a válaszokat három hónap alatt, vagyis július 26-áig kell kidolgoznunk. Nyilvánvaló, ebből is ered, hogy óriási munka vár ránk. Óriási munka, és ennek ütemtervét május 2-án a kormány elkészítette és jóváhagyta. Úgy ítéljük meg - az előkészületek alapján is -, hogy valamikor július 20-a és 25-e között ezt a jelentést, illetve a kérdőívekre adott választ, amely a jelentés alapját képezi, a kormány július második felében jóvá tudja hagyni és el tudja küldeni az Európai Uniónak. Óriási munka, amely valamennyi minisztériumot, főhatóságot átfog, s hozzá szeretném tenni: több száz szakember közreműködését igényli. Nagyon fontos körülmény az is, hogy a jelentés alapját képező anyag kiegészül a kormányzat 1998-ig, illetve 2000-ig terjedő programjának bemutatásával is; tehát egy olyan programéval, amely felvázolja Magyarország fejlődését arra az időszakra, amikorra várható a döntés a csatlakozáshoz.

Mint ismeretes, az általunk kiállított kép alapján fog az Európai Bizottság jelentést készíteni, amely jelentés elkészítését követően - a kormányközi konferencia befejezését számítva körülbelül fél éven belül - kerül az Európai Unió csúcstalálkozója, csúcsértekezlete elé. Minden esélyünk megvan, hogy 1997 második felében tehát döntés szülessék a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, méghozzá 1998 első felében. Arra számítunk - és az eddigi konzultációink eredményei ezt megalapozzák -, hogy valamikor 2000-ig döntés születhet magáról a felvételről.  Azért óriási jelentőségű ez a munka, mert most számot kell adnunk - mármint az országnak - a készségünkről a csatlakozásra, a képességünkről a csatlakozási követelmények teljesítése terén és az ország teljesítményéről. Hangsúlyozni szeretném itt, az Országgyűlésben és a közvélemény előtt, hogy ez nemzeti ügyet jelent - hiszen Magyarországnak létérdeke, hogy korlátozások és akadályozások nélkül hozzáférhessen a világ legnagyobb fizetőképes kereslettel rendelkező egységes szervezetéhez és piacához. Olyan szervezethez akarunk csatlakozni, ahol szabadon áramlanak a tőke, az áru, a munkaerő, a kulturális, a tudományos értékek és vívmányok; más szóval: ahol a tagállamok között teljes mértékben átjárhatóvá, illetve képletessé válnak a határok.

Nyugodtan mondhatom azt is, hogy ez a csatlakozás megalapozza Magyarország fejlődését, a modernizációt és a polgárosodást. Hadd említsek két országot mint példát: Írországot és Portugáliát. Írország 1973-ban lett az Európai Közösség - akkor még közösség - tagja, Portugália 1986-ban. Az ő akkori mutatóik a csatlakozás idejében körülbelül hasonlóak voltak, mint a mieink, jóllehet fejlettebb volt, kiépült volt a piacgazdaság. Írország a csatlakozást követő első időszakban megalapozottan évi 2-2,5 százalékkal tudta növelni a nemzeti bruttó termék volumenét, és az utolsó nyolc évben pedig évi 5 százalékkal tudta növelni az ország gazdasági teljesítményét. Írországban ötszörösére nőtt az EU-tagság alatt az export; Portugáliában pedig 1986-tól napjainkig megkétszereződött az egy főre jutó GDP, tehát a nemzeti bruttó termék összege. S mindkét államban óriási expanzió következett be az exportteljesítmények terén. De ami különösen fontos, hogy mindkét államban, amelynek adottságai közeliek a miénkhez, egy nagy strukturális átalakulás ment végbe. Olyan strukturális átalakulás, amely megfelel a mai európai, sőt a világpiaci, a világgazdasági követelményeknek. S a nagy gazdasági fejlődéssel és az átalakulással összhangban lényegesen javultak az életkörülmények, lényegesen javultak az életminőség elemei és feltételei. Rendkívül fontos Magyarország számára a csatlakozás abból a szempontból is, hogy hozzá tudunk-e járulni, részt tudunk-e venni az Európai Unióban kimunkált fejlesztési programokban - utak, vasutak, egyáltalán a közlekedési, a távközlési hálózat, környezetvédelmi és egyéb beruházások -, miként számításunk szerint - s Írország és Portugália példája ezt megerősíti - a strukturális alapokból jelentős pénzügyi támogatáshoz juthat Magyarország.

Túl azon, hogy mindez jelentősen növeli Magyarország versenyképességét, hozzájárulhat életkörülményeink nagyon lényeges javulásához. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelembe kell venni azt, hogy itt egy folyamatról van szó, amely nem most, nem az előző ciklusban kezdődött, és nem ebben a parlamenti ciklusban fog befejeződni - hiszen már a nyolcvanas évek második felében, konkrétan 1988-ban megkezdődött ez -; az előző ciklus kormánya is sokat tett az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében, a miénk is. S meggyőződésem szerint a 2000-ig tartó folyamat és az azt követő alkalmazkodás is tehát több parlamenti ciklust vesz igénybe.  Ebből következik az is, hogy ez az ügy egyáltalán nem csupán a mostani kormányzaté, hanem valamennyi demokratikus erőé ebben az országban. Rendkívül fontos az is, hogy közös erővel hárítsuk el azokat az akadályokat vagy veszélyeket, amelyek gyengíthetik a csatlakozás folyamatát. Megjelennek időnként olyan nyilatkozatok, amelyekkel nemigen lehet egyetérteni vagy mit kezdeni. Ezek közül hadd említsek meg kettőt:  Az egyik arról szól, hogy ne legyünk puhák az Európai Unióhoz fűződő viszonyban a tárgyalások során. Hangsúlyozni szeretném, nem puhaságról van szó, hanem realitásérzékről. Nekünk figyelembe kell venni azokat az átalakulási jellemzőket, amelyek végigkísérik az Európai Unió következő évekbeli fejlődését.

Másfelől pedig a határozottság - amely rendkívül fontos - nem csaphat át irreális vagy kalandor követelésekbe.  Miként azt sem tudom - nem tudjuk - elfogadni, ha valaki azt mondja, hogy majd a második fordulóban kerüljünk be az Európai Unióba, nem kell ezt most sürgetni.

Szeretném hangsúlyozni önöknek, hogy az Európai Unió menetrendje szerint valahol 2000-re alakul ki az Európai Unió mintegy 20 fős tagsága - tehát hogy 20 ország tartozzon hozzá -, és minimum öt-nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy újabb tagokat vegyenek fel. Magyarország létérdeke, hogy az első fordulóban bekerüljön az Európai Unióba, mert ha további hosszú évekig várnánk, az csak a nehézségeinket növelné.  Ismeretes, hogy az Európai Unión belül komoly viták, nézeteltérések vannak, de - mint említettem - ezek a fejlődés kísérőjelenségei. Számunkra alapvető fontosságú, hogy ne csak azt mutassuk be, milyen előnyökkel jár az európai unióbeli tagság, hanem azt is, hogy milyen követelményekkel és természetesen nehézségekkel is - olyan nehézségekkel, amelyek áldozatokkal járnak, mint ahogy azt az ország pénzügyi helyzetének rendbetételére meghozott stabilizációs program is tükrözi.

Meggyőződésem szerint rendkívül fontos annak a figyelembevétele, hogy az Európai Unió is sokat nyer a mi belépésünkkel; sokat nyer, s nemcsak gazdasági téren, hanem versenyképességének erősítése és biztonságának a terén is.  Ismeretes, hogy az Európai Unióba való belépésről, az unióbeli tagságról a döntést követően természetesen népszavazást kérünk - tehát hogy erről népszavazás legyen Magyarországon is.  Hangsúlyozni szeretném a következőket, amelyek az Európai Unió részéről a legfontosabb követelmények a belépéshez: az Európai Unió mindenekelőtt megfogalmazza, hogy a demokratikus intézményrendszer stabilitása, a jogállamiság, az emberi jogok érvényesülése és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, valamint védelme az alapvető feltételek közé - tehát a csatlakozás alapvető feltételei közé tartozik. Nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelel. A kormány nem tett, nem is kíván és nem is fog tenni semmiféle antidemokratikus lépést. Ellenkezőleg, az a törekvésünk, hogy tovább erősítsük a demokrácia, a jogállamiság intézményeit, az emberi jogok érvényesülését. De elmondhatom azt is, hogy az Európai Uniótól mint szervezettől, valamint a 15 tagállamától egyetlen olyan bírálatot, észrevételt nem kaptunk az elmúlt hosszú hónapok során, amelyek az emberi jogok vagy a demokratikus rendszer, a jogállamiság megsértésére utalnának.

Egyetlen ilyen kritika, felvetés, megjegyzés sem a tagállamok, sem a szervezet részéről nem hangzott el.  Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kérdőíveken szerepel egy olyan kérdés is, méghozzá a XXII. fejezetben, amely úgy szól, hogy a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés fenntartásával hogyan állunk - tehát válaszolnunk kell arra, hogy miben fogalmazhatók meg a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködésünk.  Szeretném aláhúzni, hogy az Európai Unió és intézményei, tagállamai elismerik Magyarországot a tekintetben, hogy minden tőle telhetőt megtett azért, hogy jószomszédi viszonyt teremtsen a környező államokkal. Miként - azt hiszem - az se vonható kétségbe, hogy a regionális együttműködési szervezetekben - így a CEFTA-ban vagy akár a Közép-európai Kezdeményezés Szervezetében -, azok fórumain Magyarország aktívan részt vesz.  Ebből a szempontból külön kiemelten szeretnék utalni a magyar-szlovák, illetve a magyar-román viszonyra.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Unió tavaly márciusban külön nyilatkozatban üdvözölte a magyar-szlovák alapszerződés aláírását, majd júniusban a Magyar Parlament által történő ratifikációt; ugyanúgy, ahogy ez év áprilisában üdvözölte a pozsonyi parlament döntését a magyar-szlovák alapszerződés ratifikálásáról - ugyanakkor kifejezte bizonyos aggodalmát egyes jelenségekkel kapcsolatban is.  Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy az elmúlt huszonkét hónap alatt jelentős előrelépés történt a magyar-szlovák államközi kapcsolatokban gazdasági területen. A szlovák kormány tartotta magát ahhoz az ütemtervhez - közös elhatározásunkhoz -, hogy összesen négy új határátkelőhelyet nyit meg - éppen most nyílt meg a negyedik. Megegyeztünk a Duna vízpótlása növelésének kérdésében, és kifejezetten jók a gazdasági, a katonai és egyéb kapcsolatok.  Ami az alapszerződést illeti: ma délelőtt Michal Kovác köztársasági elnök úr aláírta a magyar-szlovák alapszerződést - jóváhagyta és megerősítette. Hozzá szeretném tenni: különösen fontos, hogy a szlovák kormány úgy terjesztette be az alapszerződést a köztársasági elnökhöz, hogy nem szerepelnek benne az értelmező függelékek, kiegészítések - tehát csak az alapszerződés került aláírásra. Azért is szeretném aláhúzni ennek a jelentőségét, mert ez az akaratunknak, szándékunknak megfelelően történt, annak megfelelően, amit a kormány támogatott és amelyért vállalta a felelősséget; hiszen ez a kormány írta alá a magyar-szlovák alapszerződést, és ez a koalíció ratifikálta azt tavaly júniusban. Tehát vállaljuk érte a felelősséget!

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy én a magam részéről kész vagyok tárgyalni a szlovák kormányfővel a két ország kapcsolatainak kérdéseiről, fejlesztéséről, és természetesen nem kívánom megkerülni a viszonyunkban jelentkező feszültségeket, illetve az azok feloldására irányuló készségünk, együttműködésünk kifejezését. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy nem sajtóban megjelenő üzenetekre van szükség, hanem komoly tárgyalásra. Komoly tárgyalásra pedig akkor van lehetőség, ha nem gyűlölködünk egymással szemben, hanem valóban megteremtjük az ahhoz szükséges normális légkört, és oldjuk a feszültségeket.  Ami a magyar-román szerződéseket illeti: nem a mi akaratunkból nem került tető alá az a négy dokumentum, amely a megbékélést szolgálta volna. Erre az évre feltehetően nem marad esély arra, hogy ezeket a szerződéseket tető alá hozzuk: most, májusban Romániában helyhatósági, szeptemberben pedig parlamenti választások lesznek. Ebben a helyzetben, ebben a légkörben román részről minden bizonnyal nehéz készséget tapasztalni és találni arra, hogy ezek a szerződések létrejöjjenek.  Rendkívül fontosnak tartjuk mind a magyar-szlovák, mind a magyar-román viszonyban azt, hogy minden egyes megállapodásunkban helyet kapjanak, maradéktalanul kifejezésre jussanak az európai normák és követelmények az emberi jogok, a kisebbségi jogok védelme, biztosítása terén. De hangsúlyoznám azt is, hogy Magyarország vagy a szomszédos országok csatlakozása a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz jobb - lényegesen jobb - feltételeket teremt ezen jogok érvényesítéséhez.  Hadd tájékoztassam önöket arról, hogy az Európai Unió kormányközi konferenciáján egy olyan napirendi pont is szerepel, hogy szankciókat fogalmaznak meg azokkal az országokkal és államokkal szemben - beleértve a társult államokat is -, amelyek megsértik a kisebbségi jogokat.    Arról nem is beszélve, hogy mind az Európai Unió, mind pedig a NATO fórumain ezek a kérdések élők, napirenden szerepelnek.

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mindebből következik, hogy közös magyar érdek az integrációs szervezetekhez való csatlakozás. Tehát a Kárpát-medencében élő magyarság közös érdeke, hogy Magyarország részese legyen az euroatlanti integrációs szervezeteknek, hiszen ezeken keresztül tudjuk biztosítani a 15 millió magyar egymásra találását. A következő feltétel a gazdasági stabilizáció és a fenntartható gazdasági növekedés. Az Európai Unió több ízben kifejezésre juttatta az elmúlt 22 hónap alatt, hogy óriási előrelépést tapasztalt az államháztartási mérleg, a fizetési mérleg, az államadósság alakulása, a privatizáció és a piacgazdasági intézmények kiépítése terén. Jóleső érzéssel vették tudomásul az OECD-be való felvételünket, valamint a Valutaalappal történt megállapodásunkat. Egy olyan sommás értékelés született az Európai Unió részéről, amely úgy szólt, hogy Magyarországon megalapozott a fenntartható gazdasági fejlődés hosszú távon is.  Ennek természetesen feltétele, hogy tovább folytassuk az eddigi pénzügyi-gazdasági politikát. Éppen ezért nagyon fontos, lényeges, hogy bemutassuk mindazt, amit 1998-ig, illetve 2000-ig tenni kívánunk a gazdaságpolitikában. Ami a társulási szerződés, illetve az európai megállapodás végrehajtását illeti mint feltételt, számon tartják mindazt, amit a kereskedelem, a piacok terén teszünk.

Nem véletlen, hogy a kormány előrehozta a vámpótlék megszüntetését; tehát július 1-jével megkezdjük a lebontást és 1997. június 30-áig teljes mértékben megszüntetjük a vámpótlékokat. Foglalkozunk a még meglévő kereskedelmi akadályok olyan ütemben történő lebontásával, ahogy ezt az európai megállapodás előírja. Ezt azért szeretném aláhúzni, tisztelt képviselőtársaim, mert ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen akkor léphetünk fel igényekkel, ha a magunk részéről teljesítjük a vállalásainkat. Ide tartozik az is, hogy a jogharmonizáció jegyében 1997 végéig a kormány vállalta, hogy a jogszabályok 90 százalékáig terjedő mennyiségben biztosítja az alkalmazkodást az Európai Unió követelményeihez. Ezt azért szeretném aláhúzni, hiszen itt nagy jelentősége van nemcsak hazai szempontból, hanem nemzetközi szempontból is annak, hogy elkezdjük, majd végigvigyük az államháztartási reformot, a pénzügyi-gazdasági stabilizációt. Visszatérve még a kérdőívekre, a válaszokra: ahogy itt, a parlament előtt erről már szóltam, tájékoztatni kívánom önöket arról a kormányzati szándékról, hogy mi önöket, a parlamentet, a parlament tisztikarát, bizottsági elnökeit folyamatosan tájékoztatni kívánjuk erről a munkáról, tehát amilyen válaszokat kimunkálunk és továbbítunk az Európai Uniónak. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ugyanakkor a kormány elhatározta: mindent megtesz annak érdekében, hogy folyamatosan tájékoztassa a társadalmat, minden embert arról, ami itt történik a csatlakozási tárgyalások menetében. Azért is, mert ez rendkívül fontos a döntés megalapozásához és a majdani népszavazáshoz is. Végül engedjék meg, hogy röviden szóljak a NATO-ról. Hangsúlyozni szeretném, hogy azok a kétoldalú megbeszélések, amelyek '96-ban elkezdődtek, gyakorlatilag arra irányulnak, hogy elérjük a teljes jogú tagságot a NATO-ban is. A mi reményeink szerint '97-ben, tehát a jövő évben megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások a NATO-val. Voltak itt különféle vélemények. Én elfogadhatatlannak tartom azt, amikor valaki szembeállítja az Európai Uniót a NATO-val, és fordítva. A kettő nem helyettesíti egymást, mind a kettőnek más és más a funkciója.

A NATO is megfogalmazza legalapvetőbb feltételeit, követelményeit: ez a gazdaság érettsége, a demokrácia szilárdsága és természetesen a honvédelem, a nemzetvédelem terén a NATO követelményeihez való igazodás.  Kétféle kritika jelenik meg Magyarországról: az egyik az, hogy megszabadultunk egy tömbtől, a Varsói Szerződéstől, miért akarunk egy másik katonai szervezethez csatlakozni; a másik, hogy túl sokba kerül ez a csatlakozás. Hadd mondjam az elsővel kapcsolatban azt, hogy végül is nemcsak közös védelmi szervezet a NATO, hanem a fejlett országok szervezete, és ilyen értelemben Magyarország számára első ízben nyílik esély egy ilyen közösséghez való csatlakozásra. Arról nem is szólva, hogy a NATO-n belül a döntések konszenzussal, demokratikus módon születnek, és valódi biztonsági garanciát jelentenek. Ami pedig a nemzeti védelmi kiadásokat illetik: a NATO egész története arra utal, hogy sokkal hatékonyabb és bizonyos mértékig olcsóbb a közös védelmi erő, mint ha az egyes tagállamok külön fejlesztenék. Hadd említsem meg, hogy ma Magyarországon a bruttó nemzeti termék 1,4 százalékát fordítjuk a honvédelemre. Ez azt jelenti más szóval, hogy évenként és fejenként 63 dollárt. A NATO-tagállam Olaszországban ugyanez az arány, tehát nem több, mint nálunk; és még négy NATO-tagállam van, ahol hasonló az arány, mint Magyarországon a védelmi kiadások terén. De mondhatok egy másik példát is, hogy a szomszédos Ausztriában, ahol ugyan 0,9 százalék a GDP-ben a katonai kiadás, volumenében, összegben háromszor annyit költenek a honvédelemre, mint Magyarország. Márpedig senki nem vitatja, aki egy kicsit közelebbről is ismeri a magyar hadsereget vagyis annak eszközeit, hogy a magyar honvédelem eszközei, felszereltsége szinte teljes felújításra szorul.  Márpedig ezt mi, saját erőnkből aligha tudjuk nagyobb áldozatok nélkül végrehajtani. Tehátezért is rendkívül fontos, hogy az egész csatlakozási folyamatban megfelelő szerephez jussunk, és megfelelő szerephez jusson a NATO védelmi ereje. Tehát hangsúlyozni szeretném mind az EU-val, mind a NATO-val kapcsolatban, hogy ugyanakkor ez a szomszédokkal összefüggésben csökkenti a potenciális feszültségek lehetőségét. Éppen ezért ez a kormány mindvégig, kezdettől fogva támogatta a szomszédos országok felvételét, csatlakozását mind a NATO-hoz, mind az Európai Unióhoz. Ez közös érdek. Természetesen majd a két szervezet fogja eldönteni, hogy kiket preferál; de meggyőződésem szerint ez azért is rendkívül fontos, mert ez lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk az európai normák és követelmények teljesítéséhez. Itt szeretném hangsúlyozni azt is, hogy párbeszédet kívánunk folytatni az orosz vezetéssel a NATO-tagsággal összefüggésben. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Oroszország modernizálódjon, belső helyzete stabilizálódjon; és természetesen készek vagyunk a párbeszédre, anélkül, hogy bárki jogot formálna arra, hogy helyettünk döntse el az integrációs szervezetekhez - beleértve a NATO-t is - történő csatlakozás kérdését.

Végül annyit szeretnék mondani, hogy itt is, tehát a NATO-hoz való csatlakozás ügyében is kialakul egy menetrend, olyan menetrend, amely reményeink szerint lehetővé teszi két, maximum három éven belül a csatlakozást. Mindezekkel összefüggésben a kormány egy tudatos stratégiát alakított ki, ehhez megteremtette a szervezeti feltételeket. Mi a jövőben is foglalkozni fogunk - mint kormány - a bizalmatlanságot vagy meg nem értést sugalló, tartalmazó nyilatkozatokkal, azért, hogy megnézzük, ezeknek a nyilatkozatoknak milyen racionális magjuk van, és természetesen erről tájékoztatni fogjuk a közvéleményt is. Ezért is tartom ezt rendkívül fontosnak. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy olyan esély nyílt meg számunkra, amelyet elmulasztani történelmi bűn lenne. Úgy ítélem meg, hogy ezzel az eséllyel nem számolni, ezt az esélyt elmulasztani azzal járna, hogy nem bocsáthatnánk meg magunknak és nem bocsáthatnák meg nekünk gyermekeink és unokáink sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)