1994–1998 - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

Alig egy hónappal ezelőtt, február 5-én Torgyán József képviselőtársam átadta a Kisgazdapárt kétkötetes programját. Akkor azt kérte, hogy reagáljak erre, amit meg is ígértem, azzal, hogyha egy-két gondolatot találok ebben a programban, akkor mindenképpen reagálni fogok. Azóta is kisgazda képviselőtársaim unszolnak arra, hogy mondjak erről a programról véleményt. Nos, én úgy ítélem meg, hogy mivel a parlamenti ciklus félidejében megjelenő átfogó ellenzéki anyagról van szó, szükségesnek tartom elmondani a véleményemet, hiszen '94 nyarán megígértem, megígértük, hogy nyitottak vagyunk minden ellenzéki javaslat iránt.

Elöljáróban azt szeretném leszögezni, hogy ez a dolgozat összességében alátámasztja a kormányzati célok és utak helyességét. (Derültség a kormánykoalíció padsoraiban.) A kisgazda program hangzatos jelszavakkal egy más utat jelöl ki, de anélkül, hogy ennek az útnak egyetlen állomását is pontosan megjelölné.

Most nem a Kisgazdapárt miatt, hanem a tisztánlátás érdekében szólok: ennek a programnak az első kötete a "Hazánk holnap" címet viseli, és Torgyán József jegyzi.

Műfaja egyfajta politikai pamflet, vagy - másképpen fogalmazva is - nem más, mint Torgyán doktor napirend előtti felszólalásainak folytatásos változata. (Derültség a bal oldalon.)

Nos, ez a dokumentum ígéri azt, hogy meg fogják váltani a világot és ezen belül Magyarországot. Nos, nemes egyszerűséggel szuperprofesszionista kormányt ígér az anyag.

Az anyagból kiderül, hogy szerzője látnoki képességekkel is rendelkezik, hiszen megfogalmazza, hogy '95. fordulóján, '95. végén, '96. elején a kormánykoalíció fölbomlik. Az ország problémáira sajátos válaszai vannak Torgyán doktornak. Néhányat hadd idézzek ezekből: "egy gazdaságilag erős és mindenképpen kívánatos Magyarország megvalósítása olyan egyszerű, mint a gordiuszi csomó megoldása" - nem a kettévágása, mert az bizonyára túl sok energiába kerül. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Ez az anyag ugyancsak megállapítja, hogy igazi rendszer- és generációváltásra van szükség. Nos, óhatatlanul fölmerül az emberben a kérdés: akkor mi történt az elmúlt nyolc év, vagy szűkebben '94 és '95 között - tehát a demokratikus jogállam, a piacgazdaság stb. építése terén. De ezen túlmenően ez az anyag, amelyet Torgyán József képviselőtársam neve fémjelez, egy sor gyöngyszemet is fölcsillant. Engedjék meg, hogy csak néhányat idézzek: (15.10) "Évtizedekkel le vagyunk maradva..." - mondja a szerző - "... a világ legfejlettebb részeitől, ezért nemzeti jövőképünk részévé kell válnia az utolérési, majd elhagyási effektusnak." (Derültség balról.) Nos, erre nemcsak a magyar történelemben, az ötvenes években, hanem az egykori Szovjetunió történelmében is találunk példát.

Vagy egy másik: Torgyán József képviselőtársam félti a magyarságot és a magyar nyelvet. Nos, ilyeneket ír: "Elindítottunk tehát egy olyan hólabdát, amely hitünk szerint elemi lavinává növi ki magát, csakhogy nem lefelé gördül..." - nem ám! - ".., hanem felfelé, soha nem látott magasságokba." (Derültség.) Igaza van - ilyet még senki sem látott. (Derültség. - Taps a bal oldalról.) Talán jobb lett volna léggömbnek nevezni, képviselőtársam! (Derültség.) Azt minden bizonnyal könnyebb lett volna kiszúrni... Nem semmi az sem, amikor megállapítja az anyag: "Minden túlzás nélkül állítható, hogy az elképzelések szerint megmaradó tíz állami egyetem..." - nem tudom, hogy miért pont ennyi - "... megfelelne tíz olyan vörös csepelnek,..." - a "csepel", a "cs" kisbetűvel, úgy, mint A Pál utcai fiúkban a "nemecsek" (Derültség.) - "... amely tíz olyan agyaglábú óriást jelent, amely szörnyű gólemi vigyorával őrködne a liberális szülők gyermekeinek továbbtanulási privilégiumán." (Közbeszólás balról: Még egyszer!) Ezt olvasván, képviselőtársam, fel sem tudtam ocsúdni! (Derültség. - Közbeszólás a jobb oldalról: Látszik!)

Továbbá a szerző kijelenti: "Nem akartunk egy lehetséges kormányprogramba indulati elemeket beépíteni." Ez igaz is. Csak néhányszor nevezi analfabétának az országgyűlési képviselőket, kóklereknek a szakértőket, és csak egyszer szól a budapesti kávéházakban üldögélő forgatókönyvíró papírmagyarokról. Nagyon ritkán szítja a rossz emlékű Budapest-vidék ellentétet, mondván: "A főváros a társadalom szellemi csúcsára való feljutást liberális érdekkörbe utalja, a nemzeti érzelmű szülők gyermekét pedig a továbbtanulás lehetőségéből kizárja."

Csodálattal kell adóznunk más meghökkentő megállapításoknak is. "Az MSZMP..." - tehát a Magyar Szocialista Munkáspárt, mondja a szerző - "... tehát elérte a célját: önmaga három részre osztásával a politikai váltógazdaság képletét szimulálja. Hol mint MDF..." - Magyar Demokrata Fórum - ".., hol mint MSZP, hol mint SZDSZ jelenik meg. A liberális kistestvér, a Fidesz pedig az MSZMP KISZ-bizottsága." (Derültség.) Ő írja! Torgyán József zsenialitása a gazdasági gondok megoldásában villan fel igazán. Ilyenek vannak írva ebben a programban: "Nagy ütemű lakásépítésbe kell kezdeni. Ahol van föld, víz, fa, kő és munkáskéz, ott botorság elmaradni a lakásépítés terén." Vagy: "Magyarország nem lehet a munkanélküliek országa, mert Magyarország Mária országa." stb. "Ezentúl minden valamirevaló város kapjon egy egyetemet."  Vagy: "A Kisgazdapárt azonnal elvetné a külkereskedelemben a rossz cserearányt..." - írja - "... s egyidejűleg csökkentené a közterheket."

Amit pedig ez az anyag, ez a dolgozat a külső környezetünkről és a jövőnkről ír, nem más, mint aknatelepítés. Márpedig erre a mezőre tévednünk nem szabad! Ennyit szeretnék az első kötetről szólni, annak szellemiségéről.

Úgy ítélem meg, hogy ez a dolgozat kísértetiesen emlékeztet azokra, akiket minden jóérzésű ember el akar felejteni.

Röviden a második kötetről, az alternatív gazdaságpolitikáról: Ez már tartalmaz szakmailag is értékelhető elemeket; például bizonyos célok, törekvések egybeesnek a kormányzatéval is. Ilyenek: a gazdaság stabilitása, a fizetési mérleg javítása, a működőtőke behozatala, a feketegazdaság visszaszorítása. Nos, ezek szerepelnek tehát a kormányzati célok között is; csak azt nem értem, tisztelt képviselőtársam, hogy amikor ezen célok érdekében tesz a kormány lépéseket, akkor miért tiltakozik olyan hevesen Torgyán József képviselőtársam. Az anyagban olyan feladatok is támogathatók, mint például a minőség javítása, a gazdasági hatékonyság növelése, a szolgáltatási export bővítése és így tovább. De mi a gond ezekkel az anyagrészekkel? Szinte sehol nem szól az eszközökről, a feltételrendszerről, a forrásokról; tehát azokról, amelyek ezeknek a céloknak az eléréséhez nélkülözhetetlenek.

Olyan ígéretek, kívánalmak, követelmények jelennek meg az anyagban, tehát a második kötetben, amelyek teljesen ellentmondanak egymásnak, sőt az egyik a másikat kizárja. Például az anyag azt mondja, hogy "a fizetési mérleget javítani kell, a költségvetést ki kell egyensúlyozni úgy, hogy a GDP belső felhasználása..." stb. "... nem csökkenhet." Meg kell mondanom: nincs semmi ennek megoldási módszeréről az anyagban. Azonnali és jelentős adó- és járulékfizetési könnyítéseket követel az anyag. Ugyanakkor további kedvezményeket, juttatásokat ígér az egyes ágazatoknak. Hazai és nem külföldi forrásokból akarja biztosítani az energetika, az útépítés, a mezőgazdaság, a bankok fejlesztését, nem jelölve meg azt, hogy mindezeket miből. Bevallom, tisztelt kisgazda képviselők, bennünket is érdekelne, hogy miből gondolják ezeknek a fejlesztéseknek a forrásait előteremteni.

Nincs válasz arra sem az anyagban, csak igény, hogy rendezni kell a vasutat, a vállalkozásokat sokoldalúan kell segíteni - és így tovább. Igaz, az anyag sok olyan kitételt tartalmaz, mint "más, testre szabott eszközök" - de nem mondja meg, hogy milyen eszközök. "Erre majd részletes koncepciót kell kidolgozni" - mondja. "Az egészségügyet más alapokra kell helyezni." - természetesen itt sincs egy szó sem arról, hogy milyen alapokra. Meg kell mondanom, összefoglalva, hogy ez a kisgazda-program, mind a két kötete, annak stílusa és tartalma a tévedhetetlenséget sugallja. Azt hiszem, történelmi igazság, hogy a tévedhetetlenek okozzák a legnagyobb, mondhatni: jóvátehetetlen károkat.  Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)