1994–1998 - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám)
A cigányság helyzetérõl szóló politikai vita: HORN GYULA


1994–1998 / 1996. évi tavaszi ülésszak / 1996. március 27 (161. szám) / A
cigányság helyzetérõl szóló politikai vita / HORN GYULA
 
HORN GYULA miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim
és Uraim odafent és e Ház falain kívül! Nos, a kormány üdvözölte, támogatta ennek a
vitanapnak a megrendezését, a következők miatt.
Először azért, mert ez a vitanap ráirányíthatja a közvélemény figyelmét a cigányság
helyzetére, a cigányság helyzetével összefüggő tennivalókra.
Másrészt rendkívül fontos - és az eddigi felszólalások megerősíthetnek bennünket abban -, hogy mind a hét parlamenti párt elkötelezett a cigányság sorsának rendezése, jobbra fordítása érdekében. És ez minden bizonnyal kamatozni fog az Országgyűlésnek az elkövetkező hónapokban, években hozandó döntéseiben is.
És végül a harmadik: végül is a cigányság helyzetével összefüggésben egy nemzeti ügyről van szó, nemzeti ügyeink egyikéről. Hiszen nyíltan el kell mondani, hogy a magyarországi cigányság kritikus helyzetbe került. Kritikus helyzetbe, hiszen őket sújtják a legkeményebben az ország átalakulásának terhei és következményei.
Az igazság kedvéért azonban azt is meg kell mondani, hogy nem új keletű problémáról van szó, amikor a cigányság helyzetéről beszélünk. Nem volt ebben az országban még kormány, amelyik érdemben foglalkozott volna a cigányság helyzetének javításával, az őt sújtó problémák megoldásával. Én ilyen kormányról az elmúlt évtizedek során nem tudok.
És hadd mondjam még, egy képviselőtársam felszólalása kapcsán, hogy ez a kormány sok mindent örökölt 1994 nyarán - sajnálom, hogy eme örökségek között nem volt egy program a cigányság helyzetének javítására, mert szívesen vittük volna tovább ezt a programot. Ilyen program nem létezett az 1990-94 közötti időszakban.
Ez a kormány, a mostani, legalább elindult azon az úton, amely azt célozza, hogy segítsünk, hogy javítsunk a cigányság helyzetén. Meg kell mondani őszintén ugyanakkor, hogy csak a kezdet kezdeténél tartunk. Azt is meg kell mondani, hogy egyedül a kormányzat nem képes boldogulni ebben az ügyben sem. A kormányzati erőfeszítések rendkívül fontosak a feltételek megteremtése szempontjából, de az önkormányzatok, a civil szervezetek és elsősorban a cigány közösség nélkül nem vezethetnek eredményre. Azért is tartjuk rendkívül fontosnak azt, hogy mindenképpen erősíteni kell a cigányság köreiben kibontakozóban lévő összefogás elemeit. Enélkül a nem cigányok sem tudnak a cigányokon segíteni.
Itt szóba került a cigány önkormányzatiság kérdése. Nyugodtan büszke lehet az előző
parlamenti ciklus és a mostani is arra, hogy ez az Európában példátlan intézmény létrejött.
Hogy zavarokkal küszködnek az önkormányzatok? Tessék megmondani, melyik területi vagy társadalombiztosítási önkormányzat nem működik zavarokkal!
Ami természetesen nem vigasz a számunkra, hiszen ha valahol, itt mindenképpen
érvényesíteni kellene a pozitív megkülönböztetésnek az elvét és gyakorlatát. Tehát nemcsak hogy a cigányság saját magán, hanem a cigánysággal együttműködő állami, önkormányzati és civil szervezetek is segítsenek leküzdeni ezeket a zavarokat.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is megfogalmazni és a társadalom értésére adni; mi az, amit nekünk tenni kell és tenni lehet az ország valóságos helyzetéből, lehetőségeiből kiindulva.
Én azt mindenképpen egy nagy előrelépésnek tartom, hogy azért most már készült, létezik egy átfogó elemzés a cigányság helyzetére. Sőt olyan átfogó elemzés, amely tudományosan is meg van alapozva, amely sorra veszi a cigányság sajátos problémáit, a többi kisebbségtől is megkülönböztető sajátos vonásait, és ugyanakkor megpróbál az elemzésekből következtetéseket levonni és javaslatokat tenni a cselekvésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egy befejezett folyamat. A kormányzatnak, az egyes minisztériumoknak elhatározott szándékuk, hogy ezt tovább folytatják, hiszen kiemelt társadalmi kérdésről, problémáról van szó.
A másik, amit nagyon fontosnak tartok az elmúlt 20 hónap kapcsán, hogy megteremtettük a kormány és a cigányság közötti közvetlen kapcsolat és együttműködés lehetőségét.
Megteremtettük - pontosabban fogalmazva - azokat a szervezeti feltételeket, amelyek
lehetővé teszik, hogy nemcsak párbeszédet folytassunk a cigánysággal, a cigányság
képviselőivel, hanem hogy befogadjunk kölcsönösen olyan javaslatokat és
kezdeményezéseket, amelyek az ügyet előmozdítják, a cigányság ügyeit javíthatják.
Én itt szeretném hangsúlyozni a kormány nevében, mi készek vagyunk, nyitottak vagyunk minden olyan javaslattal szemben, amely e szervezeti keretnek a továbbfejlesztését célozza.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A következő, amit én nagyon fontosnak tartok, és ami a tisztelt országgyűlési képviselők
asztalára került: ezek konkrét programok sorozata. Hiszen beszélni lehet, meg vitatkozni, de végül is azon fogja lemérni a társadalom, és ezen belül a cigányság, a parlamentnek és a kormánynak a szavahihetőségét, hogyha a cselekvés terén is tesz valamit, érdemben tesz valamit a cigányság helyzetének rendezése érdekében.
Én azt hiszem, ennek a programnak két nagyon fontos sajátossága van, amely
megkülönbözteti a többi hasonló programtól. Az egyik; hogy olyan összetett programot jelent, amely kiterjed a foglalkoztatástól a kulturális, művelődési feltételek megteremtéséig
minden olyan témára, területre, kérdésre, amely a cigányság helyzetéből ered.
A másik; hogy rövid, közép- és hosszú távú célokat fogalmaz meg egyfajta ütemezésben is, hangsúlyozva, hogy ez még nem befejezett dolog. Tehát mindenképpen tovább kell dolgoznunk a programokon.
De ami különösen fontos e programokkal összefüggésben, hogy nem kívánságlistát
tartalmaznak, hanem reálisan, valóságosan megvalósítható célkitűzéseket.
Meg kell mondanom, hogy a programokkal összefüggésben is rendkívül fontos
követelmény, hogy megpróbáljuk összegyűjteni és értelmes célokra használni azt a mintegy hárommilliárd forintot kitevő összeget, amelyet ilyen vagy olyan címen a cigányság helyzetére, a cigányság helyzetének javítására fordíthatunk. Ehhez az szükséges, hogy először is létre kell hozni egyfajta programirodát, amely programirodának a működése lehetővé teszi olyan konkrét projekteknek a kimunkálását is, amelyekhez külföldi támogatást kaphatunk.
Márpedig kaphatunk külföldi támogatást ezekkel a programokkal kapcsolatban.
A másik: nekem határozott véleményem, hogy e pénzek felhasználása mindinkább a
cigányság, a cigányság érdekképviseleteinek a kezébe kerüljön. Ők döntsenek maguk a felhasználható, és reményeink szerint a későbbi években növelhető összegek sorsáról. Ez rendkívül fontos az együttműködés és egyáltalán a cigányság helyzetének javítása szempontjából is. Úgy hiszem, hogy ez a pénz, amely meglehetősen kevés, de ugyanakkor az ország elviselőképességével valahol összhangban van, most döntően csak a legégetőbb gondok megoldását segítheti elő, még csak azt se merem állítani, hogy biztosítja. De előre kell és előre tudunk is lépni.
Nyilvánvaló, azt hiszem, mindannyiunk számára, hogy a cigányság helyzetének javítása igazából attól függ, hogy miként fejlődik tovább az ország, miként tudjuk fokozni, növelni a gazdasági teljesítményt, hiszen ebből tudunk csak a cigányság helyzetére is többet fordítani.
De itt kölcsönhatás van: ha mi nagyobb mértékben tudjuk bevonni a cigányságot a
teljesítménybe, az alkotómunkába, nyilvánvaló, hogy ezen keresztül is tudunk segíteni rajtuk is és az országon is.
Külön meg szeretném említeni azt, hogy egy nagy jelentőségű törvénymódosítást fogadott el a közelmúltban a parlament. Ez pedig a büntető törvénykönyv módosítása, amely most már törvényes lehetőséget ad a rasszizmus elleni fellépésekre. Ez nagyon komoly, és hozzá szeretném tenni, az európai demokratikus államok jogszabályaival és gyakorlatával összhangban lévő döntés volt. Úgy ítélem meg, hogy a Btk.-nak erre vonatkozó passzusai végrehajtásához ugyanúgy nélkülözhetetlen a cigánysággal való együttműködés, mint más kérdések, más problémák megoldásához. Meggyőződésem szerint a kölcsönös előítéleteket, hiszen kölcsönösek ezek az előítéletek a cigányság és a nem cigányok köreiben, csak együttesen lehet leépíteni, megszüntetni.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretném aláhúzni, hogy a demokratikus
nemzetek közösségének normái, követelményei is igénylik tőlünk azt, hogy mi előrelépjünk, sőt jelentősen lépjünk előre a cigányság helyzetének javításában. Ezzel összefüggésben én is nagy jelentőségűnek tartom az Európa Tanács vonatkozó dokumentumát, és - ez alkalmat megragadva - szeretném kifejezni köszönetemet a magyarországi cigányságnak az Európa Tanácsban és az Európa Tanács dokumentumával kapcsolatos magatartásáért, azért, ahogy próbálta erősíteni és szolgálni a magyar nemzet, Magyarország presztízsét. Én azt hiszem,
hogy a további fejlődésünk mindezeknek a fényében, az európai normák és követelmények fényében, nem választható el a cigányság problémáinak rendezésétől, javításától. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)