1994–1998 - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés!

Valahol ott kellene folytatni, ahol Szabó Iván befejezte. Mindezek a kérdések azok, amelyekben valóban itt a Házban a legkülönbözőbb témák kapcsán kell és érdemes vitát folytatni. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiban: Hogyan kell felkészülni?) Tehát valóban arról, hogy hogyan kell felkészülni az Európai Unióhoz való csatlakozásra, milyen feladataink vannak. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Halljuk!) Ezekkel foglalkozunk is. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Halljuk!) Nagyon szívesen megvitatjuk önökkel, a kormány mindig nyitott volt. Nagyon szívesen, mindazon kérdések kapcsán, amelyek idekerülnek. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a '97-es folyamatok - nem akarom tovább sorolni -, mind kapcsolódnak az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz; mint ahogy társadalmi vitát kezdeményeztünk - a szakmákkal is egyeztetve - a nyugdíjrendszerről. Ez a normális, és nem az, hogy - ha jól tudom - az MDF és a KDNP viszont tüntetést kíván szervezni a nyugdíjrendszer reformja ügyében. Nem ez a megoldás, hanem az, hogy valóban itt, a parlamentben folytassuk le a szakmai-politikai vitát.

Csak néhány dologra reagálnék. A Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának semmi mondanivalója nem volt az országról - viszont arról meggyőződtünk, hogy tud olvasni. (Derültség.) Ha jól tudom, most már másodszor felolvasta a legfőbb ügyész úr levelét, melyben a legfőbb ügyész úr a gyanú - mert gyanúról van szó - kivizsgálása érdekében kérte ki Boldvai Lászlót, hogy meghallgassa, illetve kérte mentelmi jogának felfüggesztését. Boldvai László is egyetértett, az MSZP és a kormánykoalíció is egyetértett. Tehát most az ügyészségen és a rendőrségen a sor. Hadd mondjam el ezekkel kapcsolatban, hogy a kormány - ami rá tartozik itt mindezekben az ügyekben - végigviszi a vizsgálatot, legyen az kilencven-valahányban, legyen az '94 utáni történés vagy történet.

A harmadik pedig: igen, az ÁPV Rt. előző és mostani vezetését is a kormány nevezte ki, az én egyetértésemmel. A mostani vezetést is a kormány megbízásából látja el az ÁPV Rt. vezetősége. A következő az, amit Pokorni Zoltán mondott. Sajnos feltehetően nem tájékoztatták a képviselő urat - kérdezze meg a külügyes kollégáit -, mert november 20-án ott voltam a külügyi bizottsági ülésen. Elfogadtam az invitálást, és tájékoztattam a képviselőket. Megítélésem szerint egy érdemi eszmecsere folyt a magyar-szlovák viszonyról... (Rockenbauer Zoltán: Ez nem igaz!), a Meiarral zajlott tárgyalásokról és így tovább. És ha már ezt szóba hozta képviselő úr, vállalom egyébként a valamikori azon álláspontomat, hogy ezekben a dolgokban úgy szabad lépni, hogy figyelembe vesszük a nemzetközi jogot, a gyakorlatot, hogy ne okozzunk - hogy úgy mondjam - jóvátehetetlen károkat az országnak. Sajnos az elmúlt évek nem ezt a gyakorlatot követték.

Hozzátennék még valamit, ami elhangzott részben a Fidesz szónoka részéről, részben pedig Torgyán József részéről. Uraim, egyszerűen nem igaz, hogy ebben a stabilizációs időszakban nem épültek dolgok! Még olyanok is, mint bölcsődék vagy művelődési házak, egészségügyi és egyéb beruházások eredményeképpen épültek, és beindultak nagyon komoly építkezések. (Dr. Pusztai Erzsébet: Csintalan-villa!) Több területen javult a helyzet, annak ellenére - és ezt mi soha nem mondtuk -, hogy a megszorító intézkedések nagyon keményen érintették a lakosságot. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiban: Hol? - Erdő alján, Rózsadombon...) A harmadik, amit alá szeretnék húzni: Torgyán József képviselőtársamnak, mint mondotta, látnoki szavai, felvetései voltak a parlamentben. Olvasgatom azt, hogy miket mondott, mint ahogy annak idején a programját is átnéztem. Ha ezeket a felvetéseket sűrítem, a következőkben csúcsosodnak ki: a kormány emelje a béreket, de akadályozza meg az elbocsátásokat; hozza rendbe az egészségügyet, de gyakorlatilag ne nyúljon az egészségügyi rendszerhez. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez nem igaz!) Építtessen autópályákat, de tiltsa meg a magas útdíjak szedését.

Elhangzik itt a parlamentben az ellenzék részéről: korszerűsítsük a hadsereget, de őrizzük meg a tisztek, tiszthelyettesek állásait, és emeljük a fizetésüket. Privatizáljuk sikeresen a vállalatokat, de ha egy-egy botrány kitör, akkor állítsuk le az egész privatizációs folyamatot; vagy akadályozzuk meg a külföldi tőke uralmát, ugyanakkor hozzuk be a külföldi tőkét.

Ilyen felszólalások, ilyen tartalmú javaslatok hangzanak el. Vagy: a kormány ne engedje meg a kenyér, a cukor, az energia árának emelését; természetesen biztosíthatja a piaci viszonyoknak az érvényesülését. És számtalan ilyen megfogalmazás, sugallat, javaslat van, amellyel egy épeszű kormány nem tud mit kezdeni. Erről van szó, uraim. (Közbeszólások az FKGP padsoraiból, köztük dr. Torgyán József: Ez a baj, hol itt az ép ész!?)  Arról nem is beszélve, hogy azért nem ártana azt mondani, amikor a vállalkozókról beszélünk, hogy piacgazdaságban vállalkozni kockázattal jár. Ez is hozzátartozik a lényeghez, és csak az vállalkozzon, aki ért hozzá. És nem képes és nem is teheti meg a társadalom vagy a költségvetés, hogy finanszírozza ennek a terheit. Befejezésül még valamit. 1994 nyarán ezt a kormányt - és jómagamat - nem az ellenzék szavazta meg, nem önök választottak engem, hanem a kormánykoalíció... (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Meg is bánták! - Ez igaz!) ...Ezt hangsúlyozni szeretném.

Ugyanakkor én mindig azt vallottam, el is mondtam itt a parlamentben, hogy szívesen figyelembe veszem az ellenzéki javaslatokat, és keresem az együttműködést az ellenzékkel, elsősorban azok miatt az állampolgárok miatt, akik önöket támogatják. Ebben kérek több megértést - és kevesebb demagógiát. Tessék nekem megmondani, Szabó Iván, vagy bárki, ha nem stabilizáltuk volna az ország pénzügyi-gazdasági helyzetét, hova jutottunk volna, tessék mondani? (Közbeszólások az FKGP padsoraiból.) Oda, ahova Bulgária vagy jó néhány más közép-kelet-európai ország. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az önök pártjában nem akad egyetlen komoly közgazdász - beleértve az MDF-es Kádár Bélát is -, aki ne azt szorgalmazta volna, hogy igenis helyre kell állítani a pénzügyi egyensúlyt. Ezt szorgalmazták, amikor odahívtam és leültem velük, ezt mondották '95 elején is, és ezt mondták '96-ban is. És önök nagyon jól tudják, hogy ez a kis ország azzal az örökséggel - és nemcsak az MDF-korszak örökségével, hanem az előző évek örökségével -... (Dr. Pusztai Erzsébet: Még jó!) ...kényszerpályán mozog, amely kényszerpályáról lassan le tudunk térni, és egyre inkább azt tudjuk megvalósítani, amit valóban akarunk. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Torgyán József képviselőtársamnak csak annyit jegyeznék még meg, ami elhangzott, és sajnálom Isépy Tamást, hogy reményt vesztett, az ő helyében én is az lennék, ezt emberileg teljesen megértem. (Derültség a teremben.)

Hadd mondjak még valamit: ha én összehasonlítom most a koalíció közvélemény által történő elfogadottságát, mondjuk, a '91 első félévi közvélemény-kutatási eredményekkel, az akkori kormány eredményeivel, akkor még azt mondom, hogy egész jól elvisel bennünket a társadalom. És végig fogjuk vinni népszerűségvesztés árán is azt, amit vállaltunk, mert meggyőződésem szerint ezt kívánja meg az ország érdeke.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)