1994–1998 - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám)
Napirenden kívüli felszólalók: HORN GYULA


HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

Valóban országos ügyben kértem szót, méghozzá az ország társadalmi-politikai stabilitásának kérdéséről. Én azt hiszem, hogy minden normális ember érdeke a politikai stabilitás, a társadalmi és gazdasági rend megőrzése. Hozzáteszem: ez nemzetközi követelmény is.

Hangsúlyozni szeretném azt, hogy az utóbbi hetekben, talán hónapokban elég sok feszültség, itt-ott hisztéria is megmutatkozik az országban az egyes kérdésekkel, területekkel kapcsolatban. Egy sajátos helyzetben vagyunk, ami alatt azt értem, hogy miközben nagyon komoly eredményei vannak a stabilizációs program végrehajtásának, tehát olyan eredményei, amelyekre lehet építkezni mind a gazdasági növekedés, mind az életkörülmények rosszabbodásának megállítása terén, ugyanakkor szaporodnak ezek a feszültségek.

Tisztelt Országgyűlés! Alá kívánom húzni azt is elöljáróban, hogy nem becsületes, mondhatni, becstelen dolog a stabilizáció szükségességét és eredményeit megkérdőjelezni azokkal szemben, méghozzá a társadalom nagy többségével szemben, akik nagyon komoly áldozatokat hoztak ennek a stabilizációnak a sikeréért.

Hangsúlyozni szeretném tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány a felmerülő gondokat és feszültségeket kezeli. Beleértve ebbe a bérügyeket, beleértve a mezőgazdasági kistermelők ügyét, a munkavállalói jogok érvényesítését, egészségügyet és sok minden mást. Ugyanakkor - ezektől elválasztva - fellép a hisztériakeltés és a kártevés ellen. Nos, ilyen hisztériakeltés és kártevés is volt a Postabank ügyében. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mi megítélésünk szerint a Postabank a magyar bankrendszer egyik legnagyobb és legfizetőképesebb bankja. Ezt bizonyítja az is, hogy a háromnapos rohamot jól állta, az apparátusa azt sikeresen kezelte.

Szeretném a kormány nevében aláhúzni, hogy a kormány megerősíti: a bank jól működik, fizetőképes, és a kormány minden segítséget megadott és megad a Postabank eredményes működéséhez. A mai napi tájékoztatás szerint úgy tűnik, hogy minden jel szerint a Postabankban helyreállt a normális helyzet, s a betétesek bizalma erősödik. Én ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a Postabank munkatársainak a helytállásért.

De szeretném kifejezni a köszönetemet azon ellenzéki képviselőtársaimnak is, akik a maguk higgadt, reális állásfoglalásával elősegítették e helyzet rendezését, csillapítását. (Taps a bal oldalon.) Lehet, hogy túlzás, de számomra ez egyfajta reményt is fölcsillant a jövőbeni együttműködés szempontjából. (Zaj, derültség.) Meg kell mondanom, ugyanakkor mélyen el kell ítélnem, el kell ítélnünk azokat a rémhírterjesztőket, akik komoly károkat okoztak honfitársainknak; sorban állást, idegeskedést és komoly kamatveszteséget okoztak.

El szeretném itt mondani, hogy az illetékes hatóságok több napja, a válság kirobbanása óta vizsgálják, hogy ki és mi indította el a rémhíreket, ezt az egész helyzetet. Ez a vizsgálat választ kell hogy adjon minden felmerülő kérdésre, és a vizsgálat befejezése után tájékoztatni kívánjuk a közvéleményt. Egy tanulságot a sok között hadd említsek meg: ez pedig az, hogy a sorbanállók megnyilatkozása mindannyiunkat elgondolkodásra kell hogy késztessen, mikor megfogalmazták az emberek, hogy több évtizede megrendült a bizalmuk a politika szereplői iránt. Sokszor nem teljesítették a politika szereplői az ígéreteiket, s ezért is tartom rendkívül fontosnak mindannyiunk számára a bizalom helyreállítását.

A másik: le szeretném szögezni, hogy eszem ágában sincs hisztériakeltésnek minősíteni a mezőgazdasági kistermelők megmozdulásait, hiszen a kistermelők közül nagyon sokan a maguk igazságát keresik. Meg kell mondanom, hogy mindaz, ami megjelent a tiltakozások hátterében, indítékai, okai között, ezek összekapcsolhatók a magyar mezőgazdaság, a magyar falu általános váltságtüneteivel.

Összekapcsolható többek között azzal, hogy a kilencvenes évek elején itt megfogalmazódott a kistermelők, a kis családi farmergazdaságok szükségessége, amit el lehet fogadni abban az esetben, ha megfelelő támogatást, segítséget is nyújtottak volna ezeknek a kistermelőknek, egyéni gazdálkodóknak. Sajnos ez nem történt meg.

És hogy mekkora súlyú problémáról van szó, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy Magyarországon a termőföld 45 százaléka egyéni kistermelők tulajdonában van.

Nos, ezeknek a kistermelőknek a 80 százaléka egy hektár körüli földtulajdonnal rendelkezik. Tessék megmondani, hogyan lehet ilyen területű földön a mai viszonyok között boldogulni? (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiban.) Tehát jogos igényeik vannak a kistermelőknek, amikor élni és megélni akarnak. (Zaj. - Dr. Pusztai Erzsébet: Hogyan lehet hasznot várni belőle?)

Én megértem azokat is, akik az egyes helyeken túlzó, néhol rosszul fogalmazott és kellően meg nem magyarázott intézkedések miatt keseredtek el. Tehát nincs alapom arra, hogy a tüntetők személyes tisztességét kétségbe vonjam. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Még szerencse!) Tulajdonképpen a kormány képviselői mindenekelőtt az ő érdekükben folytattak tárgyalásokat, és kielégítjük a megállapodás alapján, döntéseink alapján a jogos igényeket. Ezeket a február 27-én elfogadott, kormány által jóváhagyott igényeket akkor is teljesítjük, ha tovább folytatódnak a tiltakozások. Ezt szeretném aláhúzni. De nem tudjuk elfogadni - elsősorban nem a magunk, hanem az ország érdekében - hogy tehetős gazdák, termelők megkerüljék az adófizetést. Nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy a Mezőgazdasági Kistermelők Szervező Bizottsága - tisztelem ezt a szervezetet - folyamatosan bővíti az igényeit, a követeléseit.

Tény az - mindezzel kapcsolatban - hogy Magyarországon másfél millió kistermelő, egyéni gazda van, és ezek közül közel egyharmad, 450 ezren termelnek piacra is, viszont mindezek134 közül összesen 13 ezer kisgazda vagy kistermelő vallott be adóköteles jövedelmet 1996-ban. Ezeknek a bevallott jövedelmeknek az átlaga az adómentességen belül volt. Vagy az is tény - tisztelt képviselőtársaim - hogy például Kiskőrös, Soltvadkert, Kecel térségében, ahol 3400 a kistermelők száma, ezek közül 27 mutatott ki a 3400-ból adóköteles jövedelmet '96-ban, összesen 3 millió forint értékben.

Azért hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor ebből a körből - tehát a több mint 3000 kistermelő közül - az állami támogatások igényét benyújtották, összesen mintegy 86 millió forint értékben. Tessék megmondani, pontosan mihez kérnek támogatást, és milyen alapon tudjanak dönteni a földművelési vagy akár a pénzügyhöz tartozó hatóságok ezeknek a támogatásoknak a megítélése ügyében?! (Zaj, közbeszólások: Pályázattal!) Nehéz ugyancsak elfogadni, nem lehet egyetérteni azzal az újabb követeléssel, hogy például másfél millió forintos árbevétel alatt alanyi jogon mentesüljenek a tb-járulék fizetésének kötelezettsége alól. Tessék megmondani, ki fogja kifizetni az egészségügyi ellátást? - ugyanis erre is meg kell fogalmazni a választ. A másik a külföldiek földvásárlásának az ügye.

A kormány napirendjén a tilalom feloldása nem szerepel, viszont foglalkozunk a nemzeti kataszteri program beindításával, valamint a jelzálog-hitelintézet beindításával. Azért meg kívánom jegyezni ezzel kapcsolatban azt is, hogy nem a kormány döntése és közreműködése alapján kerülnek sorra a zsebszerződések, például a zsebszerződések megkötése a határmenti területeken, ahol átjátsszák a gazdák a termőföldet a külföldieknek.

Ez nem a kormány sara! Hangsúlyozni szeretném az egész üggyel kapcsolatban, hogy nagyon sok téveszme, téves felfogás jelenik meg a köztudatban is. 1994-96 között a mezőgazdasági termelés folyamatosan nőtt; a második: a felvásárlási árak ugyancsak emelkedtek; a harmadik, hogy a támogatási rendszerben történtek változások. Hangsúlyozni szeretném, hogy az időnk nagy része '94-96 között az előző években kialakult válság kezelésével ment el, a mezőgazdasági válság kezelésével. Viszont március 6-án a kormány véglegesíti a nemzeti agrárprogram tervezetét, és ezzel a tervezettel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy ahogy az érdekképviselettel, úgy a civil szervezetekkel - közöttük a Mezőgazdasági Kistermelők Szervező Bizottságával is - lefolytassuk a vitát a társadalmi vita keretében.

Rendkívül fontosnak tartom itt, az Országgyűlésben aláhúzni, hogy a kistermelőkkel való tárgyalás és megállapodás kérdését el kell választani a politikai szándékoktól, olyan politikai szándékoktól, amelyek nem a kistermelők ügyét szolgálják. Egy kisgazda képviselő február 24-én a következőt mondta a helyszínen: "Harminc termelőszövetkezeti elnök azon dolgozik az Országgyűlésben, hogy a magyar parasztot térdre kényszerítse." Ez azért nem semmi! Ez enyhén szólva rágalom, ha nem súlyosabb. És ezzel egybecseng a MIÉP-nek az a szórólapon megfogalmazott szövege, hogy amit ők, mármint a kistermelők, maguktól elkezdtek, "nekünk kell azt folytatni" - vagyis a MIÉP-nek - "mert a kormány célja az ország tönkretétele és kiárusítása." Sok ilyen hazugság, sok ilyen rágalom, becstelenség jelenik meg, és ez is hozzájárul az emberek elkeseredéséhez.

Nekem az a véleményem, hogy természetesen alkotmányos keretek között mindenkinek alkotmányos joga felszólítani az embereket, hogy buktassák meg a kormányt, demokratikus államokban ebben semmi rendkívüli nincs. Akkor viszont azt ajánlom a kisgazdaképviselőtársaim figyelmébe, hogy ne hivatkozzanak arra, hogy tisztán gazdasági és szociálpolitikai, sőt politikamentes ügyet akarnak szolgálni. Hangsúlyozni szeretném a politikai stabilitással és a társadalmi békével kapcsolatban, hogy mind az M5-ös ügyét - és itt a tárgyalási pozícióját a kormány február 27-én kialakította és nyilvánosságra hozta - annak ellenére, hogy nem mi, hanem az előző kormány kötötte ezt a koncessziós megállapodást, mind az exporttámogatások adathamisítási ügyét a kormány kezeli. Mint ahogy semmi alapja nem volt annak a hisztériának sem, amelyet a hágai döntőbíróság kormányzati kezelése kapcsán egyesek keltettek.

A hágai döntőbíróságon ott vannak a képviselőink meghallgatáson, és maradéktalanul tiszteletben tartjuk a hágai döntőbíróság majdani döntését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon szeretnék mindenkit kérni arra - kormányzati képviselőket ugyanúgy, mint ellenzékieket, hogy ne vessenek fel és ne támogassanak olyan irreális igényeket, követeléseket, amelyek kikezdik, ellehetetlenítik a stabilizáció terén elért eredményeinket. Itt is, ott is, mind a két oldalon jelentkeznek ilyenek. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Ezekkel az a baj, hogy meghiúsítják a mérlegelés és a javítás, az ügyek kezelésének a lehetőségét. Számunkra alapvető fontosságú, hogy továbbra is biztosítsuk a gazdasági, pénzügyi egyensúly fennmaradását.

Én többször kértem a tisztelt Országgyűléstől, képviselőtársaimtól, hogy legyünk partnerek a társadalmi béke és a politikai stabilitás megőrzésében, hiszen ez nem csupán kormányzati érdek, hanem nemzeti érdek. Kérem, hogy ennek alapján kezeljék mindazt, ami ma az országban történik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)